Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Közvilágítás és díszvilágítás - Közvilágítás
A külterületi közvilágítás javítására két megoldás kínálkozott. Egyszerűség, olcsóság és könnyű kivihetőség szempontjából a kívánalmaknak mindkettő egyaránt megfelelt és az akkori idők rossz gazdasági viszonyai mellett —aránylag csekély befektetéssel — haladéktalanul megvalósíthatónak is látszott. Az egyik megoldás volt a magánvilágítás céljára létesített, külterületi légvezetékhálózatnak, a másik pedig a villamos vasút felső vezetékének felhasználása. Az első megoldás szerint a külterületi légvezetékhálózat faoszlopaira a belterületen alkalmazottakhoz hasonló lámpakarok szereltettek fel. Ezen lámpakarokon levő izzólámpák a légvezetékhálózat üzemfeszültsége szerint 110, vagy 220 V-osak voltak, áram- fogyasztásuk kezdetben 60 W volt, majd később 75 W-osakra cseréltettek ki. A lámpák kezelése kezdetben külön-külön, az oszlopokon elhelyezett kézikapcsolóval történt. Tekintettel azonban arra, hogy a légvezetékes rendszernél a csoportos kapcsolás aránylag egyszerűen, az oszlopokra szerelt kapcsolóvezeték segélyével megoldható volt, a külterületi lámpákhoz hamarosan ilyen vezeték is készült, miáltal a lámpák csoportokra osztva egyes kapcsolópontokról voltak gyújthatok és olthatok. Ennek eredményeként a kezeléssel járó személyzeti költségek lényegesen csökkentek. Ezen rendszer a külterület igényeinek minden tekintetben megfelelt, ezért végleges jelleggel később is megmaradt és jelenleg is állandó fejlődést mutat. A légvezetékes rendszerű közvilágítás másik változata volt az a kivitel, amelynél a lámpák a közúti villamos vasút munkavezetékét tartó oszlopokra szereltettek fel. E lámpák táplálása is a villamos vasút munkavezetékéről történt. E célra a székesfőváros közúti forgalmát lebonyolító mindkét vasútvállalat éspedig a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. és a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. hálózata is felhasználtatott. E vasutaknál alkalmazott feszültség azonban 500 V-nál magasabb. Ilyen nagy feszültségre izzólámpák gyártástechnikai okokból nem készültek, tehát kisebb feszültségűeket kellett alkalmazni. Ezek sorba voltak kapcsolva és pedig a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. hálózatán kettesével, a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. hálózatán hármasával, illetve ötösével. Árammal való ellátásuk úgy történt, hogy a sorozat egyik sarka a villamosvasút munkavezetékéhez volt állandóan kapcsolva, a másik pedig egy 203. ábra. A B. Sz. K. Rt. oszlopára szerelt és vasúti árammal táplált lámpák. 245
