Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
Közvilágítás és díszvilágítás - Közvilágítás
külön, az útvonal egész hosszában végigfutó kapcsolóvezetékre volt kötve. Ezen utóbbi vezeték az egyes kapcsolópontokon a másik sarkot képező vasúti sínnel, vagy pedig a földdel összeköthető és így a lámpák áramköre a munkavezetéktől kiinduiólag a földön keresztül záródott. A villamosvasutak áramának közvilágítási lámpák táplálására való felhasználása azonban nem járt teljesen kielégítő eredménnyel. A vasúti üzem természetéből következik ugyanis, hogy a feszültség üzemközben állandóan ingadozik. Ezen ingadozás a hálózatra kapcsolt lámpákra is kihatással volt, úgyhogy azok időnként nem kaptak teljes feszültséget és ilyenkor nem is izzottak teljes fénnyel, a máskor esetleg fellépő túlfeszültség pedig megrövidítette a lámpák élettartamát. Ezért a későbbi évek során, amikor a gazdasági viszonyok javulása folytán nagyobb beruházásokra is lehetőség adódott, a villamosvasút áramával táplált közvilágítási lámpák helyett saját hálózatunkra kapcsolt berendezések létesültek. Kis számmal még ma is vannak ilyen vasúthálózatról táplált közvilágítási lámpáink, azonban ezek leszerelése és saját közvilágítási hálózatunkról táplált lámpákkal való kicserélése már rövidesen meg fog történni. Ütközepes világítás, saját hálózatra kapcsolt lámpák villamosvasúti oszlopokon, falikarok f al i k á b e 11 e 1. A korábban alkalmazott rendszereknek főelőnye az egyszerűség volt, amely aránylag rövid idő alatt és csekély beruházási költséggel tette lehetővé a székesfőváros közvilágításának ideiglenes javítását. Ezen kétségtelenül nagy előny mellett azonban e rendszereknek olyan hátrányai is voltak, amelyek miatt azok végleges jelleggel általánosságban nem maradhattak meg a főváros egész területén. E hátrányok : a fényerő kevéssé kedvező kihasználása, a háború befejezése után rendelkezésre álló anyagok hiányos minősége, a lámpáknak egyenként, a kézzel való kapcsolással járó aránytalanul nagy személyzeti költsége, a külső megjelenés szempontjából hiányos megoldás. A városszépészet ugyanis megkövetelte volna, hogy a közvilágítás a gazdasági helyzet javulásával és a beruházási lehetőségek megteremtése után a fővároshoz méltó keretet kapjon. Amint tehát a gazdasági viszonyok javultak, végleges jellegű berendezések építésére kellett gondolni és oly megoldásokat keresni, amelyekkel lehetővé vált az előzőkben felsorolt hátrányok kiküszöbölése. A közvilágítás ezirányú fejlesztése szempontjából az 1925. év fordulópontot jelentett az előző évekhez képest. Ekkor alkalmaztatott ugyanis először a székesfőváros utcáin a jelenkor egyik legkorszerűbb útvilágítása, az útvonalak hossz- tengelyében elhelyezett fényponttal bíró úgynevezett útközepes világítás, továbbá ezen időpontban kezdődött a terek világításának végleges rendezése is kandeláberek állítása és megfelelő kábelhálózat létesítése útján. Az erre vonatkozó elméleti számítások és tervezések befejezése után elsősorban három kísérleti berendezést szereltünk fel éspedig az 1925. év végén kettőt a VII. kér., Wesselényi-utcában, az 1926. év elején pedig egyet a VIII. kér., Vas-utcában, összesen 25 db. lámpahellyel. A kísérletek célja az volt, hogy az elméleti számítások során megállapított fénypontmagasság és lámpaelosztás helyességét a gyakorlatban is ellenőrizzük, továbbá, hogy az izzólámpák elhelyezésére szolgáló legmegfelelőbb lámpatestet kiválasszuk és végül, hogy a vezetékhálózat alkalmas rendszerét megállapítsuk. 246
