Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Egyenesáramú alállomások és higanygőzátalakítók
a 10 kV-os hálózattal képez közvetlen kapcsolatot, később azonban 10/5 kV-os transzformátorok is felállításra kerülnek az 5 kV-os hálózat ellátására. A káposztásmegyeri vízmüvek táplálására szolgáló ideiglenes állomás az eddig leírt transzformátorállomásoktól rendeltetésben és kivitelben teljesen eltér. Ebben a legegyszerűbb kivitelben 1 db. 2150 kVA teljesítményű transzformátor került elhelyezésre, amely a feszültséget 5 kV-ra csökkenti. A 30 kV-os gyüjtősín egyetlen sínből áll, amelyhez a Szentendrei-úti állomásból jövő 3x95 m/m2 keresztmetszetű kábel kapcsolódik és amelyről ugyanilyen leágazás vezet a Phöbus Villamossági Rt. újpesti telepén épült állomásba. E transzformátorállomás olajkapcsolója csak kézzel kapcsolható és önműködő relékioldással sincs ellátva. A Phöbus Villamossági Rt. újpesti telepén létesült transzformátorállomás berendezése a 2 db. 5500 kVA teljesítményű, 30/5 kV-os transzformátort kivéve, nem képezi Műveink tulajdonát. 30 kV-os hálózatunkat ezen állomás annyiban érinti, hogy az itt történő energialeadás mellett azon keresztül létesíthető kapcsolat a Hungária-körúti, káposztásmegyeri és a Szentendrei-úti állomások között. EGYENÁRAMÚ ALÁLLOMÁSOK ÉS HIGANYGŐZÁTALAKÍTÓK. Az áramelosztás egységesítésére és gazdaságosítására irányuló törekvéseink folyamán beható vizsgálat tárgyává tétetett, hogy célszerű-e az egyenáramú elosztó rendszert továbbra is fenntartani és fejleszteni, vagy helyesebb volna-e azt teljesen megszüntetni és — az áramszolgáltatást tökéletesen egységesítve — összes fogyasztóinkat váltakozó árammal ellátni. A döntés — a már kifejtettek értelmében — az volt, hogy az egyenáramú elosztó- hálózatot mai terjedelmében megtartjuk, azt továbbfejleszteni nem fogjuk, azonban a meglevő fogyasztók áramszükségletét ellátó alállomásokat az előbbre haladt műszaki fejlődésnek megfelelően átépítjük és egyúttal gazdaságosítjuk is akként, hogy az új áramátalakítókat a korszerű berendezésű és gazdaságos üzemű kelenföldi telepre kapcsoljuk. A célunk elérésére irányuló munkák sorrendjét nem választhattuk szabadon, azt az akkori állapottal kapcsolatos sürgősségi viszonyok előre meghatározták. Programmunk felállítása idején ugyanis nemcsak maga az egyenáramú hálózatot ellátó Csáky-utcai áramfejlesztőtelep, hanem az áramátalakító állomások is teljesítőképességük határáig igénybe voltak véve. A nagy terhelések és a táppontok már kevésnek bizonyult száma következtében az elosztóhálózat kerületi pontjain oly nagymérvű feszültségesés jelentkezett, hogy a fogyasztók részére szolgáltatott egyenáram felszültsége már semmiképen sem volt kielégítő. Pillanatnyilag kettős feladat állott tehát előttünk. Az egyik a hálózati, illetve használati feszültségnek mindenütt 110 V értéken való biztosítása, a másik a túlterhelt Csáky-utcai áramfejlesztőtelepnek, valamint a négy pesti áramátalakító állomásnak tehermentesítése volt. E kettős követelményt első lépésként a gyorsan beszerezhető, jó hatásfokkal dolgozó és a kelenföldi telepről ellátott háromfázisú hálózatról táplálható üvegtestű higanygőzátalakítók elégítették ki a legjobban. Ezáltal ugyanis egyelőre elkerülhető volt a tovább már túl nem terhelhető alállomások bővítése — amit az idő rövidsége miatt végre sem lehetett volna hajtani — de elkerülhető volt nagy számú és nagy keresztmetszetű, tehát költséges tápkábel fektetése is, minthogy a higanygőzátalakítókat a legrosszabb feszültségi viszo178
