Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Egyenesáramú alállomások és higanygőzátalakítók
128. ábra. Üvegtestű higanygőzátalakító állomás. amelyek függőlegesen felfelé irányuló légáramot létesítettek. A hűtőlégáramban elhelyezett olvadóbiztosítók üzemben levő ventilátorok mellett 260 A áramerősségnél, azok nem működése esetén, nyugvó levegőben 80 A áramerősségnél olvadtak ki és így védték az üvegtesteket a hűtés kimaradása következtében beállható túlmelegedéstől. Az átalakítókat tartó szerkezet mellső oldala egyúttal kapcsolótáblául is szolgál. Itt vannak elhelyezve a működtetésre szolgáló kapcsolók, műszerek, relék és ugyanitt találnak elhelyezést az egyenáram ingadozásainak kiegyenlítésére szolgáló fojtótekercsek is. Az üvegtestek gyújtása buktatás útján történik, míg magát a buktatást relékkel vezérelt elektromágnesek végzik. Az átalakítók segédgyujtással is el vannak látva, amely állandóan ég és így az üzem készségét akkor is tartósan fenntartja, ha az egyenáramú terhelés valamely okból rövid időre megszűnnék. nyokkal rendelkező területek középpontjaiban állítottuk fel úgyszólván mindennemű kábelfektetés nélkül. Az első higanygőzátalakító állomások lényegileg egy 180 kVA olajtranszformátorból és két hozzákapcsolt üvegtestű higanygőzátalakítóból állottak. A transzformátor az érkező energia feszültségét módosította 10 kV-ról 380/220 V-ra és az áram — a szabályozásra szolgáló autotranszformátoron keresztül — általában ezzel a feszültséggel jutott az egyenként 250 A egyenáramú áramerősségre készült háromkarú üvegtestekbe. Ezek szögvasakból összeállított szerkezeten voltak elhelyezve, alattuk a hűtőlevegőt szolgáltató ventilátorokkal, I /79
