Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
telep terhelésének a fajlagos hőszükségletre való befolyása csak akkor jelentkezik nagyobb mértékben, ha csupán egy gépegység van üzemben és az sem jár teljes terheléssel. A kelenföldi telep valóságos gazdasági hatásfoka és hőfogyasztása természetszerűleg eltér az elméleti hatásfoktól és hőfogyasztástól. Ennek oka — a megcsapolásos tápvízelőmelegítővei elérhető eredmények a diagrammban nem szerepelnek — elsősorban az, hogy a gépek nem teljes terhelésük mellett meg melegtartalékul is állanak, azok hatásfoka az üzemközi kopás és elpiszkolódás következtében romlik, indításuk és leállításuk állandó veszteségekkel jár és végül a kezelőszemélyzet sem képes a gépeket állandóan elméleti tökéletességgel kezelni. A telep tényleges — termelt árammennyiségre vonatkoztatott - hószükséglete a megcsapolás nélküli üzemre vonatkozó elméleti 3331 kal/kWó-val szemben 1933. évben átlagban 4122 kal/kWó volt. Az elméleti hőszükséglettől való további eltérést okoz a telep saját áramfogyasztása, amely a segédberendezések hajtásával és a telep világításával kapcsolatos és amely az elméleti értékek számításánál figyelembe nem vétetett. A házi fogyasztás a termelt energiának mintegy 4-4-5%-át teszi ki. A kiadott árammennyiségre vonatkoztatott hőfogyasztás ugyancsak az 1933. év átlagában 4302 kal/kWó volt. Saját áramfejlesztőtelepeink jellemző gazdasági adatainak változása. A kelenföldi telep gazdaságosságának változását a 110. számú ábra mutatja. Jól látható ebből az ugrásszerű javulás, amely a nagynyomású gépegységek üzembehelyezé160
