Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek

sével következett be és amely — a közbenső lassúbb javulással együtt — idézte elő a hőfogyasztásnak az 1915. évi 10.417 kal/kWó-ról 4122 kal/kWó-ra való csökkenését.

Áramtermelésünk gazdaságosságának javításában a kelenföldi telepnek döntő szerepe van, mert egyrészt saját gazdaságossága fokozódott, másrészt a kevésbbé gazdaságosan dolgozó telepek terhelését is úgyszólván teljes mértékben átvette. E behatás mérvéről rendkívül szemléltető képet nyújt a 111. számú ábra, amely a saját telepeinkről a hálózatra adott energiát és szénfogyasztásunk változását tünteti fel. Eszerint, amíg saját telepeink áramtermelése 74,595.238 kWó-ról 235,993.711 kWó-ra. tehát 3-17-szeresére nőtt, addig a szénfogyasztásunk 165.091 tonnáról mindössze 229.243 tonnára, tehát 1-39-szeresére emelkedett, a hálózatra adott energiára vonatkoztatott fajlagos hőszükséglet pedig 10.989 kal/kWó-ról 4785 kabkWó-ra csökkent.

IDEGEN ÁRAMFEJLESZTŐ TELEPEKKEL VALÓ KAPCSOLAT.

Elosztóhálózatunkat elsősorban saját áramfejlesztőtelepeinkről látjuk el villamos energiával, áramvásárlási viszonyban vagyunk azonban a Magyar Dunántúli Villamos- sági Rt. bánhidai telepével és megvan a lehetősége annak is, hogy szükség esetén egyes nagy iparvállalatok áramfejlesztőtelepeinek segítségét igénybe vegyük.

Időrendben először a Müveinkkel szerződéses viszonyban levő nagy iparvállalatok áramfejlesztőtelepeit vettük kisegítésképen igénybe akkor, amikor az energiaszükséglet rohamos növekedése idején a kelenföldi telep bővítésének végrehajtása előtt saját áramfejlesztőtelepeinken nem rendelkeztünk elegendő teljesítménnyel a szükséglet üzembiztos ellátására.

Ebben az időben, hogy az áramigényt kielégíthessük : a Budapesti Helyiérdekű Vasutak, a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, az Első Dunagőzhajózási Társaság, a Ganz-féle Villamossági Rt., a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., az Erőtelepek Rt. és végül a dr. Lipták és Társa Rt.

áramfejlesztőtelepeivel léptünk kapcsolatba és velük áramvásárlási megállapodást kötöttünk.

Az ezen telepektől igénybevehető teljesítmény 1928-ban összesen 18.000 kW-ot tett ki. Az áramvételezés lehetővététele céljából azokon a kisegítő áramfejlesztőtelepeken, amelyeknek generátorfeszültsége 10 kV feszültségtől eltérő volt, egy-egy transzformátorállomást létesítettünk és ezeken keresztül voltak a telepek 10 kV-os kábelhálózatunkkal összekapcsolhatók. Az üzemvitel módja az volt, hogy a kelenföldi áramfejlesztőtelepünk távbeszélőn közölt felhívására a kisegítőtelepek meghatározott teljesítményt szolgáltattak a kívánt 10 kV-os hálózatrészbe.

Ez az üzemviteli mód teljesen kielégítette az igényeket, zavarra alkalmat sohasem szolgáltatott és csak a kelenföldi áramfejlesztőtelep nagynyomású gépegységeinek gyors egymásutánban bekövetkezett üzembevételével szűnt meg. A jelenlegi állapotban a kisegítő idegen telepekkel fennálló műszaki kapcsolatot üzembiztonsági okból fenntartjuk ugyan, tényleges áramvételezés azonban ezen telepekkel kapcsolatban nem történik.