Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
A II. számú szivattyúmű által kiemelt víz a szivattyúk nyomócsonkjaihoz csatlakozó, egyenkint 1200 wjm belvilágú öntöttvas csővezetéken át 40 m hosszú vasbetoncsatornába vezettetik. A csatorna végén másodpercenkint 643 m3 vízmennyiség mérésére is alkalmas 4280 mhn széles Poncelet-gát készíttetett és a víz ezen keresztül bukik a derítőmedencébe. A duzzasztott vízszint és így az összesen szállított vízmennyiség a II. számú szivattyúházban felszerelt közlekedő üvegcsövön jól leolvasható. A szivattyúművek és a gőzturbinák sűrítői közé vannak iktatva a derítőmedencék. Ezek célja a víznek lassú áramoltatás útján történő fokozott derítésén kívül nagyobb víz- mennyiségnek tárolása a sűrítés folyamatának biztosítására. A telep áramszolgáltatásának bármily okból bekövetkezett megszakadása ugyanis maga után vonhatja a szivattyúmű megbénulását és így a hűtővízszolgáltatás kimaradását. Az esetben, ha nem rendelkeznénk nagyméretű víztárolókkal, amelyek az üzemzavar tartama alatt a fáradt gőz Iecsapatásához szükséges hűtővizet szolgáltathatják, az áramszolgáltatásnak — habár csak átmeneti, de általános — megbénulása után a telep hűtővíz hiányában nem volna újra indítható. A derítés mellett a hűtővíznek ezen célra való tárolását szolgálják a derítőmedencék. Az I. számú derítőmedence, amelyet az I. számú szivattyúmű táplál, 3600 m3 víztartalom befogadására alkalmas, a II. számú derítőmedence pedig, amelynek vizét a II. számú szivattyúmű szállítja, 12.000 m3 hasznos űrtartalommal bír. A két derítőmedence össze van kötve, hogy egymást szükség esetén kölcsönösen kisegíthessék. E mellett a II. számú derítőmedence kiemelhető válaszfallal két oly részre bontható, amelyek mindegyike külön is ellátható hűtővízzel, hogy a derítőmedence az üzem fennakadása nélkül legyen tisztítható. A II. számú derítőmedence méretei és 9-6 m legnagyobb vízszintmagassága olymódon választattak meg, hogy a vízszintnek mindössze 2 m-es sülyesztésével annyi hűtővizet tudjon szolgáltatni, amennyi egy nagyteljesítményű gépegység teljes terhelése mellett is 40 percig tartó üzemre elégséges. A turbinák sűrítőiből kilépő felmelegedett hűtővíz elvezetésére három melegvízcsatorna szolgál. Az I. számú melegvízcsatorna az I-III. számú turbinák felmelegedett hűtővizét vezeti el a téli kikötőbe. A II. számú melegvízcsatorna gyűjtőakna közvetítésével veszi fel a IV-VI. turbinák hűtővizét és a téli kikötő bejárata alatt dobja a szabad Dunába. Alii. számú melegvízgyiijtőaknába ömlik a VII-VI1I. számú turbinák hűtővize, de ide vezethető a VI. turbinából kikerülő víz is. Alii. számú gyűjtőaknából kiinduló melegvízcsatorna közvetlenül a II. számú csatorna torkolata mellett, attól délre ömlik a Dunába. Csővezetékek. A telep középnyomású csővezetékei a nagynyomás bevezetésével változást nem szenvedtek és ezért reájuk minden további módosítás nélkül érvényes mindaz, ami velük kapcsolatban a telep fejlődésének ismertetése folyamán leíratott. A nagynyomású berendezés csővezetéke három főbb csoportra bontható és pedig a gőz, a tápvíz és a hűtővíz szállítására szolgáló csővezetékekre. A rendkívüli igénybevételek következtében, amelyek részben a belső nyomásból, részben a nagy hőfokból és az ezzel kapcsolatos hőtágulásokból, végül egyéb, ismeretlen nagyságú tényezőkből erednek, a nagynyomású gőzvezetékek helyes és üzembiztos megépítése nagyfontosságú és nehéz problémája a gőzerőműtelepeknek. A nagynyomású főgőzvezeték alapját a kazánházaknak a gépház felőli határolófala mentén elhelyezett 300 vÍm belső átmérőjű körvezeték alkotja. Ennek alsó és felső ága két 757
