Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
Elektromos berendezés. Amikor gazdaságosítási és bővítési programmunkkal kapcsolatban a kelenföldi áramfejlesztőtelep nagymértékű bővítése tervbevétetett, az elektromos berendezés szempontjából elsősorban az új elosztófeszültséget kellett megválasztani. A régi 10 kV-os elosztófeszültség felemelése mellett nyomós okok szóltak. Szükséges volt ez a kábelhálózat miatt, ahol a 10 kV-os feszültség gazdaságossági szempontból kicsinek mutatkozott, de elkerülhetetlen volt az elosztófeszültség felemelése a telepen — annak teljes kiépítése után — esetleg fellépő rövidzárlati áramok kellő határok közé szorítása végett is. Elosztófeszültségül a kábeltechnika állásának megfelelően és más külföldi nagyvárosokhoz hasonlóan 30 kV választatott. Erre a feszültségre minden nagyobb kockázat nélkül kiépíthettük a kábelhálózatot, mivel ezzel már másutt kedvező üzemi tapasztalatokat szereztek és ezzel a feszültséggel a rövidzárlati áramerősségek is a megengedett határok között voltak tarthatók. A generátorok feszültségét azonban nem lett volna célszerű 30 kV-ra felemelni, minthogy erre vonatkozólag kellő és megnyugtató tapasztalat nem állt rendelkezésre. Mivel ilyképen a generátorok által termelt áram feszültségét amúgy is fel kellett transzformálni, egyöntetűség kedvéért generátorfeszültségnek az új gépeknél is 10 kV választatott. A kapcsolóberendezés kialakításánál felmerült annak szükségessége, hogy a 30 kV-os feszültséggel történő energiaelosztás mellett egyidejűleg a már meglevő 10 kV-os kábelek is ugyanazokról a gépekről legyenek táplálhatok. Mivel az összes generátorteljesítmény az eredeti 46.000 kVA-ról összesen 224.000 kVA-ra emelkedett, a kapcsolási lehetőségek kialakításánál különös gondot kellett fordítanunk a rövidzárlati áramok és lekapcsolási teljesítmények határolására, valamint a leágazókábelek védelmére. A generátoroknak 10 kV-os feszültséggel való közvetlen párhuzamos kapcsolása a gyüjtősínen, vagy az ahhoz csatlakozó kábeleken történő rövidzárlat esetén felléphető rövidzárlati áramerősségek és a kapcsolóknál igényelt lekapcsolási teljesítmények miatt nem volt lehetséges, ennélfogva azt csak a transzformátorok 30 kV-os oldalán hajtottuk végre. A legnagyobb rövidzárlati áramerősség ezen elrendezés következtében lényegesen csökken, mivel a generátorok által rövidzárlatban szolgáltatható legnagyobb áramerősség az átalakítás következtében a transzformátorok áttételével fordított arányban csökken, másrészt pedig a transzformátorok feszültségesése is korlátozza a rövidzárlatot. A 30 kV-os oldalon történő párhuzamos kapcsolásból folyt az az elrendezés, hogy minden gépegységhez tartozó generátor és transzformátor — mintegy egy egységbe foglalva — olajkapcsolók közbeiktatása nélkül, közvetlenül összekapcsoltatott és a gépegységek olajkapcsolói a transzformátorok 30 kV-os oldalán építtettek be. A rövidzárlati áramerősségnek korlátozását főképen a kábelek védelme teszi szükségessé. Kábelen történő rövidzárlat esetén ugyanis a kábelvezetőn átfolyó rövidzárlati áram azt nagymértékben felmelegíti és ha a lekapcsolás nem történik eléggé gyorsan, a kábel egész hosszában eléghet. A rövidzárlat tartamára veszélytelenül megengedhető idő rohamosan csökken a rövidzárlati áram erősségével, viszont a kábel lekapcsolására néhány másodperc kell, hogy rendelkezésre álljon a szelektív relévédelem működésének és a kapcsolók kioldásának lehetővé tételéhez. A 30 kV-os gyüjtősínről leágazó 3 x 95 nÍm2 keresztmetszetű kábeleinknél a lekapcsolási időtartamnak megfelelő értékre való emelését csak olymódon sikerült biztosítani, hogy minden egyes kábelleágazásba fázisonkint 3 Ohm ellenállású fojtótekercset iktattunk be. A fojtótekercs az üzemszerű áramerősségek átfolyása esetén nem okoz jelentős mértékű 727
