Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)

A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek

ezért részletesen csak a Ganz-Hanomag típusokat fogjuk ismertetni, a DGT kazánoknál pedig megadjuk azon különbségeket, amelyekkel az előbbiektől eltérnek.

A négy teljesen azonos Ganz-Hanomag kazán általános elrendezését a 71. számú ábra mutatja. Ezek három dobos, meredekcsöves kazánok, amelyek öntöttvas bordás csöves, Stierle-rendszerű tápvízelőmelegítővel. Ljungström-léghevítővel és szakaszos légbefúvású vándorrostélyokkal bírnak.

Minden kazánnak két, egyenkint 5700% hosszú és 3700 %. széles rostélya van, 20-5 m2. összesen tehát 41 m2 felülettel. A felső és az alsó rostélyláncok közötti térbe egy zárt és csak felül nyitott szekrény van beépítve. Ebben a szekrényben látható öt darab, forró levegőt elosztó csatorna, amelyek a rostélyt hat szakaszra osztják. Mindegyik szakasz a rostély hossztengelyével párhuzamosan vaslemezekkel három részre van osztva, úgyhogy végeredményben a rostély felszíne 18 db. egymástól függetlenül szabályozható, sakktábla-mezőhöz hasonló területre, a kazán két rostélya pedig összesen 36 db. ily mezőre van osztva. A szabályozás függélyes helyzetű rácsos tolattyúkkal történik. Minden mező mind az előtte, mind a mögötte lévő kamrából kapja a levegőt. Kivételt csak az első és utolsó szakasz képez, amelyek csak egy oldalról tápláltatnak. A levegőkamrák külön-külön könyökkel a külső végükön csatlakoznak a forrólevegő-főcsatornákhoz, amelyek a kazán két oldala mentén a fűtőállás alatt vezettetnek. A rostélyon áthulló pernye a szakaszok fenekén gyűlik össze, ahonnan időnkint egy jól záró tolattyúszerkezet nyitásával bocsátható le.

Mindegyik rostélynak külön hajtóműve van, amelyek segítségével az nyolc különböző sebességgel járatható. A rostélyokon normálisan óránként és négyzetméterenkint 170 kilogramm szén tüzelhető el, de ez közel 300 kg/m2 teljesítményig is fokozható. Hogy a rostélyon égő és izzó szén, illetve meglágyuló salak oda ne tapadhasson a falazathoz, a kazán két oldalán kazánvízzel hűtött, 260 % magas oldalhűtőkamrák alkalmaztattak, amelyek egy fűtött, emelkedő és egy, a tűztéren kívül vezetett, eső csővel vannak bekapcsolva a nagynyomású víz áramába. A két rostély közötti közfal nagy hőálló képességű karborundum téglával van falazva.

A salak tökéletes kiégetése végett a rostélyok vége előtt lengő salaktorlasztó építtetett, amely egymástól függetlenül mozgó elemekből áll és amelynek rostélyszerűen kiképezett mellső síkján át előmelegített forrólevegö fuvatik keresztül. Ez egyrészt elősegíti a salak kiégését, másrészt hűti a lengő torlasztó elemeket.

A három kazánhenger belső átmérője 1200, illetve 1300 %, falvastagsága 64-70 % között mozog és hossza egyenkint körülbelül 10 m. E hengerek egyetlen acéltömbből vannak kovácsolva, kívül-belül esztergálva, fenekeik pedig különleges eljárással bezömítve. A hátsó henger fölött van elhelyezve a gőzgyüjtő, amely 5-5 m hosszú és 900 % belső átmérőjű. A két felső henger kettős acélkengyellel a kazán vasszerkezetére van felfüggesztve, az alsó henger pedig a forrcsöveken lóg. A kazán teljes, vízzel érintkező vasteste tehát szabadon függ és így a falazat csak a saját önsúlyát hordja és feladata kizárólag a kazán tűzterének és fiistútjának tökéletes elzárása és hőszigetelése a környezettel szemben.

A kazánhengereket 83 % külső átmérőjű, a hősugárzásnak kitett helyeken 5-5 %, egyébként 4-5% falvastagságú forrcsövek kötik össze. Ezek száma kereken 900. A tűztér két oldalán 8-8 db. besugárzott forrcsővel, úgynevezett oldalhűtőráccsal van borítva, hasonlóképen a mellső falazat is, amelynek hűtőrácsa azonban 22 db. besugárzott csőből áll. Ezek is a nagynyomású vízáramba vannak bekötve és mint emelkedő csövek szerepelnek. A vízáramba való bekötésük olyan módon történt, hogy felül a mellső felső kazánhengerbe, alul pedig a tűztéren kívül levő négyszögkamrákba vannak behengerelve. Ezen négyszögkamrákat táplálják a kazán falazatán kívül elhelyezett ejtőcsövek, amelyek az oldal772