Budapest áramellátásának története: 1893-1933 (Budapest, 1934)
A mai áramszolgáltatás - Áramfejlesztőtelepek
hűtőrácsok esetében az alsó, a mellső hűtőrácsnál pedig a mellső felső hengerkazánnal vannak kapcsolatban. A hűtőrácsok elsősorban azért alkalmaztattak, hogy a gőztermelésben leginkább résztvevő besugárzott fűtőfelületek szaporíttassanak, másodsorban azért, hogy a tűztér falát védjék és ezáltal lehetővé tegyék a fellépő nagy hőfokok mellett is hosszabb üzemi időszakok tartását. Képet ad a besugárzott forrcsövek gőzfejlesztőképességéről az, hogy míg a 950 m2 fűtőfelületű kazán átlagos hőfelvevő képessége névleges terhelésnél 28.000 kal/m2ó, addig a besugárzott forrcsövek fajlagos hőterhelése ugyanezen kazánterhelésnél 200.000-250.000 kal/in2ó között mozog. Különös gondot kellett fordítanunk a kazánok tűzálló tűztérfalazatának elkészítésére, mert — amint fentebb mondottuk — e burkolat szabja meg a kazánnal egyhuzamban teljesíthető üzemidő hosszúságát. A tűztér maga 35 segerkupos, tehár 1770° C-nál megolvadó tűzálló téglával van kifalazva, a többi füstjáratok pedig a csökkenő hőfoknak megfelelően kisebb hőellenálló képességű burkolattal vannak ellátva. A felhasznált tűzálló téglák bázikus jellegűek, mert az eltüzelt szenek hamutartalma is bázikus. A túlhevítő a mellső és hátsó csőnyaláb között függ és 104 db. 47-5 mjm külső átmérőjű, 4-25 mjm falvastagságú, körülbelül 25-30 m kifejtett hosszal és két hegesztési hellyel bíró, négyszeresen hajlított csőkígyóból áll. Ezen csövek egy-egy beömlő és egy-egy kiömlő négyszögkamrába vannak behengerelve, amely négyszögkamrák a kazán falazatán kívül vannak elhelyezve. A túlhevítő tehát kétrészes kivitelű és fajlagos teljesítőképessége névleges terhelésnél 10.000-12.000 kal/m2ó. A gőz hőfokának szabályozására itt is Jankovszky-rendszerű és a hátsó felső hengerben elhelyezett berendezés szolgál. A kazánból kilépő füstgáz vagy közvetlenül, vagy pedig a tápvízelőmelegítőn és léghevítőn keresztül juthat a kéménybe. E két hőmegtakarító berendezés a füstgázáramból bármikor, üzemközben is kikapcsolható. A tápvízelőmelegítő 288 db. öntöttvas bordáscsőből áll, amelyek 97 mfm belső átmérőjűek és 12 mfm falvastagsággal bírnak. A csövek anyaga elsőrendű minőségű, lágy, perlites szerkezetű öntöttvas, amely 26 kg/mm2 szakító, 46 kg/mm2 hajlító szilárdsággal bír és a belőle készített 600 m!m támaszközű próbapálcának behajlása 12-15 mU. A bordáscsövek négy, egyenkint 72 csőből álló, egymással párhuzamosan kapcsolt csoportra vannak osztva. Egy-egy ilyen csoport vízszintes irányban 6, függőleges irányban pedig 12 csőből áll és mind a 72 cső egymással sorba van kapcsolva. Ez a kapcsolás jellemzi a Stierle-rendszert. A tápvízelőmelegítők a vizet 60° C-ról körülbelül 170° C-ra, megcsapo- lásos üzem esetén pedig 140° C-ról 210° C-ra melegítik elő. A fűtőfelület fajlagos hőfelvétele névleges terhelésnél 3000 kal/m2ó. A szén elégetéséhez szükséges levegőnek felmelegítése Ljungström-léghevitőben történik. Ez egy körülbelül 5 m átmérőjű és 1 m magasságú henger, amely függőleges tengelye körül percenkint kereken háromszor fordul meg. A henger belseje sugárirányú lemezfalakkal 12 körcikkszerű részre van osztva, amelyeket vaslemezek töltenek ki úgy, hogy azok méhsejtszerűen elrendezett 1 m hosszúságú csatornácskákat képeznek. A léghevítő lassú forgása közben a körcikkszerű cellákon hol a forró füstgázok, hol pedig levegő áramlik keresztül és ilymódon a levegő 20° C-ról kereken 160° C-ra melegszik. A fűtőfelület fajlagos teljesítőképessége névleges terhelésnél körülbelül 1500 kal/m2ó. Jó hőkihasználása és kis helyszükséglete mellett nagy előnye e léghevítőknek az, hogy a benne levő vaslemezanyag átfütése és lehűtése egyenletes, a hőfokváltozásban minden elem egyenlő mértékben vesz részt és nincsenek a füstgázáramból kieső, holt, hideg sarkai, amelyek korrózióra rendkívül hajlanak. 113
