Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)

Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Negyedik szakasz. Higmoztan (Hydrodynamica)

377

súlyt tart, lesz P=sfct. Továbbá ha t időt akkorának gondoljuk, mellyben az ütköző víztömeg szabad eséssel c sebességet kapna, lesz c—2gt. Az imént nyert két egyenletből áll a következendő arány : P: c = sfct : 2gt ; honnét

sfc2

P=.

(VII);

c sebességnek megfelelő magasság lévén—(315, f) látnivaló, hogy

c2

annál a képletben előforduló — szorzó kétszer nagyobb , és igy

~9

igaz az előre bocsátott állítás.

472.) Az imént kifejezett ütés’ nagysága szigorúan csak akkor áll, midőn az ütköző víztömeg az ütött test által minden sebességétől megfosztatik ; minthogy pedig ezen föltétel gyakorlatban igen ritkán létesíthető, azért a képletben kitett ütésnek elméleti nagysága gyakran igen különbözik az ütésnek valódi nagyságától. Ennek kellő kifejezése végett az ütés’ elméleti nagysága még egy ütési velejáróval lészen szorozandó, melly következendőleg találta— tik föl. Föltevén, hogy az /'területű nyíláson c sebességgel kifolyó s fajsúlyú viz által közel a nyílás elejébe alkalmazott lapra gyakorlott, és késérleti utón megmért ütésnek valódi nagysága =p, legyen ennek az ütés’ elméleti nagyságáhozi viszonya 1: ft, álland : P : p=l : k, és ebből az ütésnek valódi nagysága általánosan kifejezve

ksfepz=kP; helyettesítve P értékét »=—:— • • (VIII).

2 g

Jegyzék. Minthogy Bossul, Langsdorf, Venturoli és mások késérleteinek következtében ugyanazon folyó tömeg ugyanazon lapra különböző körülmények között valóJilag igen különböző ütést gyakorol, következik , bogy az p ,

előbbi arányból kifejezett fc=—ütési velejárónak különböző körülményekben

szintén különböző értékkel bírnia kelt. így:

a) Ha az önálló vizsugar’ ütésének kitett lap igen közel áll azon nyilashoz, mellyből a viz kiömlik , akkor az említett késérietek nyomán a viz’ ütésének valódi nagysága az elméletivel megegyez ; tehát /t=l ; valamint akkor is kielégitöleg 1-nek vétethető, midőn az ütött lap a nyílástól valamivel távolabbra van ugyan , de az önálló vizsugar keresztszelvényénél háromszor vagy négyszer nagyobb területi! ; mert akkor a párkányai felé görbülő vizszálak’ ütését is fölfogja , mellyek különben ütés nélkül mellette surrantak volna el.