Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Negyedik szakasz. Higmoztan (Hydrodynamica)
376 b) Midőn valamelly nagy, vagy mint mondani szokás határtalan kiterjedésű folyó víztömeg a belemerített lapba , például malomkerék lapátdeszkájába ütközik : akkor a viz’ ütésének valódi nagysága csak felét teszi az ütés’ elméleti nagyságának ; minélfogva k= 0,5 ; mert ezen esetben az ütést gyakorlott vizrészecskék a további folyásukban gátoltatva lévén , a lap felé siető vizszafokat gyakorlandó ütésükben némileg akadályozzák. c) Azon ütés, mellyel valamelly határozott terjedtségü folyó tömeg, például szűk csatornán vezetett viz a belementett testre hat, nagyobb ugyan a határtalan terjedtségü víznek ugyanazon testre gyakorlandó ütésénél, de még is kisebb annál, mellyet ugyanazon víztömeg a többi körülmények egyenlősége mellett mint önálló sugar eszközlendő volna. Ezen esetben tehát az ütési velejárónak 1 és 0,5 határok között leendő értéke a csatornán folyó víztömeg’ keresztszelvényének’ az ütött lap’ területéhezi viszonyától függ. Lásd ezekről: Brewer's Lehrbuch der Hydrostatik, Aerostatik, and Hydraulik (i<932) 379 lap. II. Jegyzék. A merőleges ütés’ valódi nagyságát átalánosan kifejező kép- ksfclet p—------föltételezi, hogy az ütött lap nvugvási állapotban létezik. Miként 29 ebből a mozgó testre ható merőleges ütés’ valódi nagysága kivezettethessék, czélszerü lesz fc szorozatot, melly nem egyéb mint 1 mpercz alatt ütköző víznek tömege , ilf-nek nevezni, mit a képletben helyettesítve p~-------. Ha most fölvesszük , hogy az ütött lapnak ütés alatti sebessége v , de még is c^>t>, önként világos, miszerint arra a c sebességű M víztömeg ütését nem c, hanem c—v sebességgel fogja gyakorolni ; ennélfogva a mozgó lapra ható merőleges ütésnek valódi nagysága átalánosan kifejezve leend : ksM p=—— (c—v) *9 473.) A mondottakból kitűnik, hogy bizonyos lapba ütköző víztömegnek ütése akkor leend nagyobb, midőn a lappal ütközésbe jött vizszálak azt ki nem kerülhetik, vagyis midőn párkányai mellett ütés nélkül el nem sikamlanak. Ennélfogva valamelly csőn vezetett víznek ütése a cső’ nyílására alkalmazott és kifelé záródó szelepre minden előfordulható körülmények között a legnagyobb leend. Illy szelepre gyakorlott ütés jóval fölülhaladhatja az elméleti ütés’nagy- ságát (471); mert azonkívül a csőben létező, és mozgásba hozott víztömeg ütését is foglalja magában. E körülményen alapszik a Mon- golfier Jósef és István testvérek által 1797-ben föltalált és 253-dik rajzban függélyes hosszmetszetben ábrázolt vizmütani kos (Aries hydraulicus) nevezetű készület, melly következendő részekből van szerkeztetve. AB egy elegendő hosszaságú fekmentes cső, mellynek egyik vége valamivel magasabban létező víztartó C edénynyel, másik vége pedig légtartó D haranggal a fölfelé nyíló a szellentyü által közlekedik, a légtartó közelébeni b nyílása önsúlya által lefelé nyíló
