Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Negyedik szakasz. Higmoztan (Hydrodynamica)
376 is; mit azonban fökép a folyamoknál nem tapasztalhatni ; ezek ese- tükhez képest kis sebességgel folynak, s nem sebesedé, mint a lejtő természete kívánná, hanem csak egyenletes mozgással haladnak. Ennek oka a folyamok’ medreiben számosán előforduló akadályokban rejlik. így a víznek levegöveli érintkezése, a meder' egyes pontjaihoz tapadása, azokkali súrlódása, a folyásban gátolt részecskéknek a többiekkeli összetartása, a mederfenék’ görcsörtjeibe és domborodásaiba, valamint a kigyódzó partok’ görbületeibe ütközése, olly akadályok, mellyek miatt a folyamok, tetemes esetük daczára is, nagyobb részint egyenletes sebességgel folytatják utjokat. — Ugyanezen akadályoknak tulajdonítandó, hogy a folyam’ legalsó rétege a fölötte létezőnél kisebb sebességgel bír, ámbár annak a rajta fekvő viz’ nyomása miatt legnagyobb sebességgel kellene folyni; hasonlóképen ezen akadályoknak tulajdonítandó az is, hogy a meder’ partjainál jóval kisebb a viz’ sebessége, mint a meder közepe táján ; mi azonban csak akkor áll, ha a meder’ partjai egyenesek ; különben pedig a legnagyobb sebesség a homorodott partokhoz közelebb esik, mint a domboruakhoz. — Ha tehát valamelly folyam’ sebességéről van szó, az alatt mindig csak a közép sebesség értendő , melly föltaláltatik, ha a folyam’ szélességének minél több pontjain a sebességek megméretnek, és összegük a pontok számával elosztatik. Ezen sebességek’ megmérésére különböző eszközök szoktak használtatni, úgymint : egy zácslócskával ellátott úszógolyó , Voltman szárnyalója, vizinga, Pitét' csője, mellyeknek gyakorlati alkalmazását a vizmütan tanítja. Ha a folyam’ közép sebessége meghatározva van, annak a folyam' kereszt-szelvényéveli szorozata adja azon vízmennyiséget, melly 1 mpercz alatt a kereszt-szelvényen keresztiilfoly. Lásd B a u m gartnc rs Mechanik in ihrer Anwendung auf Künste und Gewerbe 109—112. lapon. 471.) Midőn a folyásban létező viz valamelly szilárd testbe merőlegesen ütközik, ütésének nagysága egyenlő azon vizoszlop’ súlyához, mellynek alapja az ütött terület, magassága pedig a viz sebességének megfelelő magasságnál két akkora. Ezen állítás bebizonyítása végett jelentse a viz’ fajsulyát s, c pedig annak sebességét, lészen bizonyos t idő alatt /’területbe ütköző víznek súlya = sfct. Ha az ütött területre az ütés ellenirányában P erőt alkalmazva képzelünk, melly az ütés’ nagyságával tökéletes egyen-
