Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Negyedik szakasz. Higmoztan (Hydrodynamica)
367 akkor folyás közben a viz’ fölszine fekmentes marad mindaddig, 244. rajz. mig a nyilás fölött annak körülbelül nyolczszoros átmérőjével egyenlő távolra vagyon ; azután a nyilás fölött annálinkább, minél közelebb jut hozzá, belapul; s végre tölcsér-alakot öltfel.Ezen tünemény az edényben létező folyadék’ részecskéinek sajátságos mozgásán alapul ; ezek t. i. folyás közben az említett mélységig függélyes irányban szállnak lefelé, azután pedig a nyilás felé görbe vonalakban sietnek , mellyek az oldal-nyilásnál még alulról fölfelé is kanyarodnak. Mindezen mozgásokat vízbe kevert borostyánkő porának segítségével lehet láthatókká tenni. 464) Az edénynek bármelly részén létező nyilúsából a viz akkora sebességgel folg ki, a mekkorát volna nyerendő, ha a viz’ fölszinétől a nyilás' középpontjáig szabadon esnék. aj Föltevén elölegesen, hogy ABCD (245. rajz) edény’ fenekének vastagsága, vagyis ezen fenéken létező ab nyílásnak magassága = h , világos : miszerint ab nyilásbani ab-h\izosz- lopocskának alapja kifolyásra késztetik ezen oszlopocskának súlyától, melly = ab-h-s, ha s-el a viz’ fajsulyát jelentjük, és nyer bizonyos sebességet, melly legyen = c. Ha pedig a nyilás fölötti víznek fölszine de, és magassága ad — H, akkor ab -H vizosz- lopnak alyja kifolyásra, ab-II s súly által siirgettetik, és nyer C sebességet. Ezen két esetbeni sebességek annál nagyobbak, minél nagyobbak az őket létrehozó nyomások, és minél hosszabbak T és t idők, mellyek lefolyta alatt az illető nyomások működnek ; áll tehát : C: c = ab-H s-T: ab h s-t, vagy C : c — HT : ht ; úgy de 245. rajz.
