Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)

Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Harmadik szakasz. Hignyugtan (Hydrostatica)

358

sebb, vagy nagyobb erővel, a mint a folyadék’ színe homorú, egyenes, vagy domború. A folyadék’ felső színe alatti vékony réteg’ részecskéi tehát olly mozgékonyak nem lehetnek, mint a tömeg belsejében létezők ; honnét értelmezhetni, hogy a viz’ színére ügyesen fektetett varrótű el nem merül, ámbár annak felületét, mint valamelly vékony hártyát maga alatt benyomja, de mihelyest megnedvestil, azonnal egész a fenékig leszáll.

c) Végre azon részecskék, mellyeknek a folyadék’ szinétöli távolsága kisebb, a taszító hatáskörük sugaránál, többnyire a folyadék’ színétől eltávolító erőt éreznek. Legyen a részecske (230. rajz), és annak taszító hatásköre b, vonzó hatásköre c. Ha ezen 230. rajz. részecskének a folyadék mn szinétöli távolsága ad <^ab, húzván d‘ ponton , melly a-tól ellenkező irányban annyira esik mint d, mn-liez, egyenközü op lapot, a fönnebb mondottaknál fogva mopn tömeg a-ra semmi érezhető erőt nem gyakorol ; de oc'prsq térben létező tömeg von- zólag, qsrd' térbeni tömeg pedig a-ra taszitólag működik. Már most ezen két ellenkező működésnek eredménye csak attól függ, mellyik nagyobb a másiknál; ha például a taszító hatás a-ra nagyobb mint a vonzó, a és egyéb hasonlóan helyzett részecskék a fölöttük létezőkkel együtt eltávozni törekszenek. Hogy ezen eset legtöbb folyadékban valódilag előfordul, már csak azon tüneményből is következtethetni, hogy azok összetartásuk daczára is elpárolognak.

Jegyzék. A folyadékok’ részecskéinek egymásrai hatásából könnyen értelmezhetők a cseppek’ képződése, és a szűk íiregü csőkben (hajcsőkben) előforduló tünemények.

I. Czikk.

A csöppek’ képződéséről.

455) Ha képzelünk egy kevés mennyiségű folyó tömeget edény nélkül magára hagyatva, s fölteszszükelölegesen,hogy az bár-