Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Harmadik szakasz. Hignyugtan (Hydrostatica)
341 Ennek értése végett tekintsünk a 219. és 220-dik rajzban ábrázolt 220. rajz. 221. rajz. és nyugvási állapólukból félre hajtott úszó testekre, mellyeknek elsőjében G pont g alatt, másodikéban pedig g fölött jelentetik ; de mindegyikben a metacentrum alatt van. Látnivaló, miként tí pont a test’ P súlya által Gx irányban lefelé vonatik, g' pont pedig, mellybe félrehajtás által a kinyomott viz’ súlypontja jött, p nyomás általg'g irányban fölfelé tolatik, és igy mind a két erő az úszó test’ nyugvási állapotának visszafoglalására működik, minek elértével mind a kettő7 iránya egy vonalba esik, ^egymással egyensúlyba jő. Ha ellenben a metacentrum G súlypont jnÉMM vagyon, mint a 221-dik rajz mulatja, akkor az úszó testnek mind G, mind g‘ pontjára illetőleg ható P és p erők azt a földüléstől nemcsak nem tartóztatják, hanem inkább fölfordulását siettetik. Ezekből világos, hogy a metacentrum az úszó testre nézve azon nevezetes pont, melly a lóggó testben akaszpontnak mondatik ; mert körülötte az úszó test ingásait épen úgy teszi meg, mintha azon pontnál fogva föl volna függesztve. Jegyték. A jelen czikkben kifejtett elvek’ segítségével meghatározhatni a testek’ tumöttségét ; minthogy pedig a testeknek ezen tulajdonit ismerni nemcsak elméleti, de leginkább gyakorlati tekintetben is érdekünkben áll, e tárgy a következő czikk’ anyagául szolgáland. III. Czikk. A testek’ tömöttségének meghatározási módja. 440) A víznek 3° R. hévmérsék alatti legnagyobb tömöttsé- gél mérték egységéül vcvén, 31-dik szám alatti I. Jegyzék nyo-
