Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)

Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Harmadik szakasz. Hignyugtan (Hydrostatica)

318

miete fekmentes síkot képez. Mert képzeljünk ABCD (197. rajz) edényben foglalt vizet, s tegyük föl elölegesen, hogy annak mn ^ . felülete nem fekmentes, akkor o részecskének

ia^Z’ op nehézségereje mn lapra nézveqp és önerőkre bomlik fel; qp, minthogy mn-re merőleges, az ellenálló részecskék’ áthatlanságával egyensúlyban van, s azért mozgást nem okozhat ; oq pedig semmi ellenállást nem lelvén, a különben igen mozgékony o részecskét mn lapon, mint lejtőn Ç lefelé csúsztatja. Mi o részecskéről mondatik, áll az mn felület’ mindannyi részecskéiről is, mellyek mindaddig oq irányban legördülendnek, mig nehézségerejük’iránya az újonnan képzett felületre merőleges nem lesz ; mert csak ezen esetben szűnik meg a mozgást okozó oq erő ; úgy de azon felület, mellyre a nehézségi erő’ iránya merőleges, fekmentesnek mondatik ; tehát áll a fönn kimondott állítmány.

Jegyzék. Ezen állítmány a nem szerfölött nagy kiterjedésű folyadékra csak annyiban alkalmazható , a mennyiben annak a földgömbbel közös felülete az öt érintő fekmentes síktól érezhetöleg nem különbözik ; mert a nagy kiterjedésű folyadéknak , például tenger’ felületének , az előbbi bebizonyítás nyomán is már nem fekmentesnek , hanem domborúnak kell lenni. Az igen szüli edényekben foglalt folyadék’ felülete sem mindig fekmentes , hanem többnyire vagy homorú , vag^y domború szokott lenni ; mint az alább elöadandókból kiviláglik.

422) A nyugvó folyadék' felülete alatt létező részecskék a felsőbbektől nyomatnak lefelé, oldalvást, fölfelé , és így mindenfelé, és pedig minden irányban egyenlő erővel. Ezen tétel’ első részéről tapasztalati úton legkönnyebb meggyőződni. Ugyanis, ha a víztartó edény’ fenekén, és oldalán nyílás történik, azon a víz annál sebesebben rohan ki, minél magasabbra vagyon felülete a nyílás fölött ; honnét láthatni, hogy a kilövellő vízrészecskék mind lefelé, mind oldalvást nyomást szenvedtek, különben a fölöttük létező víz’ magasságához mért sebességet nem kaphatták volna. De nyomatnak ezen folyadék-részecskék fölfelé is ; mert ha egy üvegcsőt, felső nyílását hüvelykkel befogván, függélyes irányban vízbe merítünk, ez a csőben létező lég’ ellenállása miatt bele nem mehet, de mihelyest föltárjuk a felső nyílást, az alsón azonnal berohan, és a csőn kívüli víznek színéig felszáll ; mi ismét a fölfelé ható nyo-