Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Második szakasz. Szilárdmoztan (Geodynamica)
245 II. FEJEZET. A szilárd testek’ ütközéséről. 351) Bármelly erő által mozgási állapotba tétetett test e föld’ színén nem képes mozgását a nélkül folytatni, hogy más útjában álló, vagy lassabban haladó, vagy ellenirányban feléje közeledő testekbe ne ütközzék. Ha ütközés közben a tömegeknek középpontjaik az érintkezésük’ pontján gondolt érintő síkra merőleges irányban hatnak, az ütközés egyenes, különben ferde nevet visel. Mindegyik , mind másik ismét vagy középponti, vagy középpont-kívüli lehet : a mint az ütő tömeg középpontjának iránya az ütött tömeg középpontján is átmegy, vagy nem. Midőn az ütköző testek gömb- alakuak, és egyenlő tömötlségüek, akkor azoknak egyenes ütközésük egyszersmind középponti is, és ferde ütközésük mindig kö- zéppont-kivüli, mint ezt a 112. és 113. rajzok’ megtekintéséből azonnal észrevehetni ; de az említett feltételek' nem létében lehetséges, hogy az egyenes ütközés legyen egyszersmind középpontkivüli (114. rajz), és a ferde ütközés legyen középponti is (115. rajz). 112. rajz. 113. rajz. 114. rajz. 115. rajz. Ezen rajzoknak mindegyikében a és b jelentik a tömegek’ középpontját, nyilak mutatják a nevezeti középpontok’ mozgási irányát ; mn vonal pedig az érintő sik’ szelvényét. — De legyen az ütközés bármellyik a mondottak közül, az által nemcsak az ütött test’ nyug- vási, vagy mozgási állapotában, hanem az ütő testében is bizonyos változások történnek, mellyek a szerint, a mint a testek vagy tökéletesen rugalmatlanok, vagy tökéletesen rugalmasok, különbözők. Ennek okáért előbb a tökéletesen rugalmatlan, azután a tökéletesen rugalmas testek’ ütközése tárgyalandó. 1ÎL
