Jedlik Ányos István: Természettan elemei. Súlyos testek természettana (Pest, 1850)
Második rész. A testek' nyugvási és mozgási tüneményeiről - Első szakasz. Szilárdnyugtan (Geostatica)
196 test Q erő által AB'C'D' helyzetbe fordíllalik, mellyben súlypontja az áltála leirt GG‘ ívnek legmagasabb pontjára hág, ezen helyzetben magára hagyatván, teljességgel még nyugvásban maradhat, mivel irányvonala A szögletre támaszkodik, de biztos nyugvási állapotának, azaz : állhatóságának határát is elérte ; mert a legcsekélyebb továbbmozditás által AD oldallapra forduland. — Ezekből kitetszik, hogy minden test csak addig képes nyugvási állapotában maradni, mig irányvonala az akasz- vagy támaszponton keresztülmegy, vagyis míg valamelly támaszszal ellátott alapjának határai közé esik; ha pedig a test nyugvási állapotából kimozdíttatik, abba csak addig térhet ismét vissza, míg súlypontja az általa leírandó ívnek legfelső pontját el nem éri. Jegyzék. Ezen szabályból érthetni : a) Hogy a bolognai és pisai ferde tornyok’ irányvonalának az alap’ határai közé kell esni. b) Hogy azon test, mellynek irányvonala alapján kivül esik, nyugvási állapotban nem lebet, tehát mozdulnia kell , míg irányvonala támaszra nem talál. — így például könnyű anyagból készült, de karimájában ólmot rejtő kerék a fekmentes lapon mindaddig fordul , míg az ólomba eső súlypontja a lehető legmélyebb helyre nem jut ; mert irányvonala csak ezen helyzetben esik a keréknek támaszul szolgáló pontra. — Illy módon készített kerék még a lejtős lapon is fölfelé fordulhat. — Innét érthető a kettős kúpnak egy szögletet képző kettős lejtőn csudáltatni szokott felgördiilése , melly nem valódi, hanem csak látszatos emelkedés. — Bodza-bélből készült, és egyik végén domborura képzett ólomtalppal ellátott báb magára hagyatva , mindenkor az említett ólomtalpra áll. — Ágasokon járó ember irányvonalát a nagyon keskeny alapjának körében állandóan tartani nem képes , s azért elesését gátolni törekedvén folytonosan tipeg, vagy megy ; mi által keskeny alapját oda helyzi, a hová irányvonala esik. — A kötélen tánczoló ellenben , kinek a kötél felső része szolgál alapul, miszerint a majd jobbra , majd balra hajló irányvonalát e keskeny alapban tarthassa , vagy egyensulyzó pózna’ segedelmével, vagy karjainak ide s oda czélszerii kiterjesztésével szokott magán segíteni ; tudniillik az irány vonal jobbfelé hajlásakor balkarját kinyújtván, vagy egyensulyzóját balí'elé tolván testének balfelé nagyobb nyomatékot szerez , s az által az alapon kivül esett irányvonalt arra ismét visszavezeti. — Ide tartoznak azon kézzel történni szokott kapkodások is, mellyeket a síkos jéggel borított utón járók az elesés’ gátlásául tesznek; valamint azon karlejtések és düledezések is, mellyeket minden ember járás közben testének felső részével majd jobbra, majd balra tesz. — Ugyanezen oknál fogva, ha valamelly testnek irányvonala a súlypont’ helyzetének változtával alapon kivül esik, annak mozgásba jönnie kell ; — egy czélszerüen alakított lépcsözetre helyzeti chinai bukfenczezö nem marad nyugton , hanem szabályos bukfenczeit lépcsörül lépcsőre ismételvén az egész lépcsőzeten leszáll ; mert testének egyik üregéből a
