Lósy-Schmidt Ede: A foszforos gyújtók. Römer István és Irinyi János szerepe e gyújtók tökéletesítésében (Budapest, 1936)
31 ellátva.'0 Ezekben a Walker és Jones-féle gyufákban sem volt tehát egy csipetnyi foszfor sem és csak csodálkozni lehet a szakíróknak azon a nagy felületességén, hogy ezeket a gyújtókat is — csak úgy találomra — szintén a foszforos gyújtók közé sorozták. A német tankönyvek szerint állítólag a franciák is maguknak tulajdonítják a foszforos gyújtó feltalálását. Csak röviden, minden bővebb magyarázat nélkül sorolják fel, hegy a foszforral készült tűzi szerszámokat 1805-ben a Journal de l’Empire említi először. 1809-ben Derepas a foszfor gyúlékonyságát magnesiával csökkenti és 1816-ban Derosne francia vegyész foszforos gyujtókeveréket rak Muspratt s-zerint gyújtószálaira. A Cagniard de la Tour nevét is említik a foszforos gyújtókkal kapcsolatban. Ezek a gyújtók azonban Kar- marsch és Muspratt szerint üvegcsövek voltak s ezekben foszforból és magnesiából álló keverék volt elzárva. Gyújtáskor kénes gyufával vettek ki belőlük egy szemernyit s a gyufafejre tapadt kevés foszfort dörzsöléssel gyújtották meg. Ezek a gyújtók tehát — mint tanulmányom elején kifejtettem — már a XVIII. század végén ismeretesek voltak és semmi újat nem tartalmaztak. A Derepas és Derosne kísérletei sem jártak — Ullmann szerint — gyakorlati eredménnyel és így a franciák sem hivatkozhatnak a foszforos gyújtók fejlesztése és javítása körül jelentékenyebb eredményekre. A müncheni Deutsches Museum falitáblái sem említették még ottlétemkor, 1930-ban. ezeket az itt felhozott adatokat és francia javításokra vonatkozó megállapításokat, amelyeket egyébiránt — francia forrásanyag hiányában —• szintén nem tudok ellenőrizni. A francia foszforos gyújtókkal kapcsolatban szokták még Merckel nevét is említeni. Merckel gyújtói azonban a Bulletin de la Société d'encouragement 1833. évi májusi száma nyomán a Dinglers Polytechnische Journal 1833. évfolyamában adott leírás szerint szintén csak kémiai tűzgyújtók voltak és a foszforos gyújtókhoz semmi közük sem volt. Merckel a gyufaszálak helyett viasszal bevont bükkönyindadarabkákra hordta fel a klórsavas káliból és valamilyen éghető anyagból álló gyujtókeveré- két. faszálak helyett bükkönyindát azért használva, hogy gyufáit olcsóbban állíthassa elő. A Soiété d’encouragement Merckelt ezért a jelentéktelennek mondható, csekély javításért 1833 május 15-én kitüntette s amint a kitüntetést indokoló jelentésből kitűnik, â franciák ezidőtájt a 7® Specification of Samuéi Jones. Matches. A. D. 1832. .»o. R335. «V-
