Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
98 megjelenésével, kezdődik. Ennek a szabálynak kifejezett kimondása a jogalkalmazás gyakorlati nehézségeinek elhárítását célozza. A mozgófényképészeti alkotás tekintetében az 1921 : LIV. te. 75. §-a eltér a hatályos szerzői jognak attól az általános elvétől, hogy álnév alatt vagy névtelenül közreadott alkotások az első megjelenéstől számított ötven évig részesülnek oltalomban. Az idézett § ugyanis azt mondja ki, hogy álnév alatt vagy a szerző nevének kitétele nélkül közreadóit műveknél, ha első nyilvános előadásuk idejekor még nem jelentek meg, a védelmi idő kezdetét az első nyilvános előadás naptári évének lefolyásától kell számítani. Ebben a vonatkozásban tehát a hatályos jog összhangban van a javaslat álláspontjával, mely szerint a nyilvánosságra hozatal éve az irányadó. Nincs tehát szükség javaslatban külön rendelkezésre. A javaslat 47. §-ának első bekezdésében foglalt általános elv tehát a mozgófény- képészeti alkotásokra is áll. Nem szorul hangsúlyozásra, hogy alkalmazást nyer ily alkotásokra a javaslat 45. §-ának rendelkezése is, tekintettel arra, hogy a javaslat 7. §-ának utolsó bekezdése kifejezetten rendelkezik afelől, kit kell tekinteni a mozgófényképészetí alkotás szerzőjének abban az esetben, ha az ily alkotást üzleti vállalkozás körében hozták létre. Ehhez képest az ily mozgófényképészeti alkotás tekintetében a szerzőnek vagyoni érdekű joga annak a személynek halálától számított ötven évig tart normális esetben, akinek vállalkozó tevékenysége a képszalagot létrehozta. Nem követte a javaslat ezen a ponton a német—osztrák javaslatnak azt a rendszerét, hogy a mozgófényképészeti alkotásra vonatkozó szerzői jog tartamát az általános szabályoktól eltérően kell megállapítani, még pedig a nyilvánosságra hozataltól, ennek hiányában pedig a képszalag első használati levonatának elkészültétől számított megfelelő időtartamban. Erre a javaslat rendszerében nincs szükség, de a római egyezmény 7. cikkével sem lehetne összhangba hozni. Nem vette át a javaslat a hatályos jogból az 1901 : LIV. 1c. 15. §-ában foglalt rendelkezést, mert erre a javaslat 8. §-ával kapcsolatban előadott indokokból nincs szükség. Adalékok védelmi ideje. A 48. §-hoz. Az 1921 : LIV. te. 12. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésnek felel meg az a szabálya, hogy adalékokból szerkesztett gyűjteményben az egyes adalékok védelmi idejét aszerint kell számítani-, hogy az adalékok szerzői meg vannak-e nevezve. Ebhez képest abban az esetben, ha a szerző meg van nevezve, a javaslat 45 és 46. §-a irányadó, ellenkező esetben a 47. § rendelkezései. Harmadik személyek jogai. A 49. §-/wz. A javaslat 45. és 46. §-a határozza meg a szerző vagyoni érdekű joga gyakorlásának legszélső időbeli határát. Ez az időhatár természetesen nem minden esetben jut érvényre, mert a szerző vagyoni érdekű joga az időfolyásra tekintet nélkül is megszűnhetik, mielőtt a szerző halálát követő ötven év, illetőleg a javaslat 50. §-ában megjelölt idő eltelt volna, így megszűnhetik a szerző ily joga halálával olyankor, ha nincs örököse, de megszűnhetik már a szerző éleiében is, ha a szerző lemond róla. Ily esetekben meg kellene szűnni ök azoknak a jogoknak is, melyeket a szerző ruházott másra, úgyszintén hatályát kellene vesztenie a szerző által alkotása értékesítésére adott engedélynek is. Ezidőszerint valóban ez a helyzet, mert hatályos szerzői jogunk ebben a vonatkozásban kifejezett rendelkezést nem tartalmaz. Ez a helyzet azonban nem kielégítő. Nem felel meg ugyanis a jogérzet követelményeinek, hogy az, aki a szerzővel az említett irányban szerződésre lépett, a szerzői jog oltalmába vetett bizodalmában csalatkozzék azért, mert a szerző joga bármily okból megszűnt olyan időpontban, amikor még egyébként fenn kellene állania. Lemondás esetében szó lehet ugyan arról, hogy a szerző kártérítéssel tartozzék, ez azonban nem minden esetben volna elegendő a másik fél érdekeinek megóvására. Minderre figyelemmel a javaslat 49. §-a kimondja, hogy abban az esetben, ha a szerző vagyoni érdekű joga örökös hiányában vagy más okból megszűnik, a szerző halálát követő ötven év elteltéig harmadik személy továbbra is gyakorolhatja azokat a jogokat, melyek annak folytán illetik, hogy a szerző alkotását értékesítette. Ezzel a rendelkezéssel a javaslat követi egyes újabb szerzői jogi törvényhozások példáját. A javaslat 49. §-ának második bekezdése arról az esetről rendelkezik, amikor a
