Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
e) Gyűjtemény részei. /1 37. és 38. §-hoz. Gyűjteménybe felvett dolgozatok tekintetében a javaslat lényegesen eltér hatályos jogunktól. Míg az 1875 : XXXVII. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi törvény 517. §-ának második bekezdése értelmében a szerző, ha valamely gyűjteménybe egyes dolgozatokat szolgáltat, ezeket akár külön, akár összes munkáiban közzéteheti, feltéve, hogy az egyes dolgozatok abban az alakban, melyben a gyűjtemény részeként jelentkeznek, a könyvvagy mükereskedés önálló tárgyait nem képezik: a javaslat alapelve ebben a vonatkozásban épen az ellenkező. A javaslat 37. §-a szerint ugyanis gyűjteményből -— más megállapodás hiányában — oly egyes adalékot, mely a gyűjtemény megjelenése előtt még nem jelent meg, szerzője — bizonyos kivételekkel — a szerkesztő beleegyezése nélkül külön nem többszörösíthet, még annak feltüntetésével sem, hogy az ily alkotás, mely gyűjteménynek része. Ehezképest a javaslat jelentékenyen korlátozza a szerző jogát gyűjtemény részére szolgáltatott alkotás tekintetében. Ez a korlátozás inkább megfelel az élet követelményeinek, mint a hatályos jog, mert kétségtelen, hogy a gyűjtemény értékesítését hátrányosan befolyásolhatja az, ha annak egyes részeit külön is meg lehet kapni a forgalomban. A szóbanlévő alapelv alól a javaslat a következő kivételeket teszi: Számol a javaslat azzal a nagyjelentőségű eltéréssel, melyet a felek viszonyában az a körülmény idézhet elő, ha megfelelő esetben a szerző díjazás nélkül engedett át adalékot gyűjtemény számára. Ilyesetben is áll ugyan az a megfontolás, hogy az adaléknak külön értékesítése befolyásolja a gyűjtemény értékesítését, azonban a szerző ingyenes közreműködése ennek a veszélynek csekélyebb fokú méltánylását teszi indokolttá. Ehhez képest a javaslat 37. §-ának utolsó bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adalékot szerzője, ha díjazásban nem részesül, más megállapodás hiányában annak az évnek leforgását követő egy év eltelte után értékesítheti, amelynek folyamán az adalék a gyűjteményben mejelenf. Még messzebb megy a javaslat 38. §-ának első bekezdése arra az esetre, ha a gyűjtemény rendszeresen vissza térő időszakonként jelenik meg. Ilyen lehet a hírlap, folyóirat, naptár, stb. Tekintettel arra, hogvt az ily gyűjteménynek általában külön olvasóközönsége van, ezen a körön kívül eső körben végbemenő terjesztés a gyűjtemény értékesítését alig érinthető. Ezért az ily gyűjteménybe szolgáltatott adalékot szerzője rendszerint szabadon többszörösíthetí. Ha azonban az eset körülményei arra mutatnak, hogy az adalékra a gyűjtemény szerkesztője vagy kiadója kizárólagos jogot szerzett, a szerző szabad értékesítési joga csak bizonyos idő után gyakorolható a javaslat szerint. Ezt az időtartamot a javaslat egy évben szabja meg annak az évnek leforgásától számítva, amelyben az adalék a gyűjteményben megjelent. Más megállapodás hiányában ugyanis feltételezhető, hogy az ily rendszeresen visszatérő időszakonkint megjelenő gyűjtemény élettartama ennél hosszabb időre nem terjed, úgy, hogy ennek az időnek eltelte után már alig lehet szó arról, hogy az adaléknak külön értékesítése versenyt támasztana a gyűjteménynek. A szóbanlévő magyarázati szabályok állanak a gyűjteménybe felvett alkotás minden nemére, így nemcsupán a nyelvi alkotásokra, hanem p. o. képzőművészeti alkotásra is. Külön rendelkezik azonban a javaslat 38. §-ának utolsó bekezdése arra az esetre, ha olyan nyelvi alkotásról van szó, mely hírlapban jelent meg. A hírlap egyes számainak kérészéletével számolva kimondja ugyanis a javaslat, hogy az ily alkotást a szerző — más megállapodás hiányában — a megjelenés napja után minden esetben szabadon értékesítheti. Az élet tapasztalata szerint a hírlap utáni kereslet rendszerint megszűnik a megjelenés napján, ezl követőleg tehát nem lehet szó a hírlapnak támasztott versenyről, ha az adalék külön megjelenik. Lényegileg ezen az állásponton van a hatályos jog is, azonban a javaslat még szélesebb körben biztosítja a szerző jogát hírlapban közölt alkotásának külön értékesítésére, mint az 1876 : XXXVII. te. 5171 §-ának utolsó bekezdése. E § szerint csak kisebb dolgozatokra terjed ki a szerzőnek ily joga. Ennek a megszorításnak azonban nincs kellő alapja. Nem szólva arról, hogy hírlapban rendszerint nem is szokott más alkotás megjelenni, mint kisebb dolgozat, abban az esetben, ha kivételesen nagyobb terjedelmű nyelvi alkotásról lehet szó, ennek külön értékesítésére is csak akkor lehet jogosult a szerző, ha az már a maga egészében megjelent a hírlapban. Ehhezképest aligha lehet szó arról1, hogy az ily hosszabb .terjedelmű nyelvi alkotásnak külön értékesítése beleütköznék a hírlapvállalat érdekeibe. Ha tehát esetleg épen az ilyen hosszabb terjedelmű alkotásnak, p. o. regénynek közlése adná is a vonzó erőt a hír
