Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
hiányzanak, holott olyan esőtekre is találnak, amikor a levél vagy más bizalmas természetű irat tartalma nem tekinthető szellemi alkotásnak, azonban ezeknek a szabályoknak ily esetekre alkalmazását kötelezővé lenni nem a jelen § feladata. Ebben a tekintetben a szükséges kiterjesztést a vegyes rendelkezések közt helyetfoglaló 92. § adja. A javaslat 34. §-ának azok a szabályai, melyek túlmennek a magánjogi törvényjavaslaton, egyfelől arra vonatkoznak, hogy a levéltitkot a címzett halála után is meg kell óvni, tekintet nélkül arra, hogy adott esetben meg lehet-e állapítani, hogy a nyilvánosságra- hozafal a kegyeletet sértené. Másfelől azt is kimondja a javaslat, hogy nincs szükség a címzett beleegyezésére, ha a nyilvánosságrahozatalt oly méltánylást érdemlő érdek kívánja, mely nagyobb súlyú, mint az az érdek, amely a nyilvánosságra nem jutáshoz fűződik. Nem lehet ugyanis a titokszféra oltalmát feltétlenné ( tenni, hanem az összes szembenálló érdekeket figyelembe kell venni. így nagyobb súlyú lehet a titok megóvásához fűződő érdeknél az az érdek, hogy a levelet vagy bizalmas iratot perben bizonyításra fel lehessen használni. A közéTdek érvényesüléséről, mely ahhoz fűződik, hogy a történelmi vagy az irodalomtörténeti kutatás akadályba ne ütközzék, a javaslat már azzal is gondoskodik, hogy abban az esetben, ha az elhalt végrendelettel nem intézkedett máskép, az elhalálozás évétől számított tíz év eltelte után már nincs szükség beleegyezésre a nyilvánosságra hozatalhoz. A nyilvánosságra hozatalhoz fűződő érdeket érvényesülni engedi a javaslat az említett körben a szerzővel szemben is. Ebben a tekintetben korlátozást szenved tehát a javaslat 10. §-ában kifejezett az az elv, hogy a szerző maga határozza meg, nyilvánosságra hozza-e alkotását. Ez az elv csak olyankor lehet ugyanis feltétlen, ha a szerzőnek ily szellemi érdekével szemben nem áll nagyobb súlyú érdek. Teljesség kedvéért kimondja a javaslat azt az egyébként magától értetődő elvet is, hogy jogellenesen nyilvánosságra jutott levelet vagy más bizalmas természetű iratot terjeszteni sem szabad mindaddig, míg a nyilvánosságrahozatalt ellenezni lehet. Amennyiben tehát a címzett végrendelettel határozta meg azt az időt, ameddig a nyilvánosságrahozatal tilos, ennek az időnek elteltéig a jogellenesen nyilvánosságra jutott levelet vagy más bizalmas természetű iratot egyáltalában nem szabad terjeszteni, egyébként pedig a terjesztés a címzett elhalálozásának évétől számított tíz év elteltéig csak a javaslatban megjelölt személyek beleegyezése esetében szabad. A címzett halála után beleegyezésre a közeli hozzátartozókat jogosítja fel a javaslat, mint akikről feltehető, hogy az elhalt szellemi érdekeinek megóvására képesek és készek. Ami azt a kérdést illeti, nem kellene-e a szerző szellemi érdekeit is csupán az elhalálozás évétől számított tíz évig oltalmazni a tőle származó levél vagy más bizalmas természetű irat nyilvánosságra hozatala ellen, ebben a tekintetben nem mutatkozott indokoltnak az eltérés a javaslat általános elveitől. Erről csak olyankor lehet szó, ha a levél vagy más bizalmas természetű irat nem hordoz szellemi alkotást. Erre az esetre a javaslat 92. §-a tartalmaz megfelelő rendelkezést. 1) .4z előadóművész beleegyezése. A 35. és 30. §-hoz. Az előadóművész tevékenységének eredménye, bármily jelentékeny is a művészi értéke — mint már az általános indokolás során szó volt róla — mint puszta közlés kívülesik a szellemi alkotásnak azon a körén, melyet a szerzői jog tart szem előtt. A javaslat 2. §-a a szellemi alkotás lényegéhez tartozónak tekinti a közlésre alkalmasságot. Mindamellett az újabb technikai fejlődés szükségessé tette az előadó művészi1 tevékenység jogi oltalmának biztosítását. Erről kíván gondoskodni a javaslat 35. és 36. §-a, lényegileg az angol szerzői jogi törvény szabályozásának megfelelően. Eltér azonban a javaslat- hatályos szerzői jogunktól, mely bizonyos következetlenséggel kifejezetten szerzőit jogi oltalmat biztosított az ily készülék létrehozója számára. A javaslat egyfelől a mechanikus hangszerek, másfelől a rádióközvetítés tekintetében gondoskodik az előadó művész jogos érdekének oltalmáról. Az előbbi irányban a 35. § azt mondja ki, hogy abban az esetben, ha nyelvit vagy zenei alkotásnak — akár színszerű, akár egyéb — előadása személyes- művészi tevékenyéggel* történik, az ily előadótevékenység eredményének a látást vagy hallást ismétel- helően közvetítő készüléken megrögzítéséhez a szerző beleegyezésén felül az előadó*
