Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
85 iiak semmi jelentősége nem lehet a felek szempontjából. Ugyanilyen az eset akkor is, ha az elállást a szerzőnek egyéb nyomós érdeke kívánja, így különösen, ha az előadás nyilvánvalóan meg nem felelő, p. o. teljesen alkalmatlan szereplőkkel vagy oly változtatásokkal történnék, melyekhez a szerző nyomós okból nem járulhat hozzá. Az elállási jog gyakorlásának a vagyonilag rendszerint hátrányosabb helyzetben levő szerző részére alig lenne gyakorlati értéke, ha a megkapott ellenértéket köteles lenne visszaadni. Másfelől azonban a javaslat nem helyezkedik árrá a merev álláspontra sem, hogy az ily ellenértéket a szerző mindig megtarthatja. Ebből ugyanis súlyos méltánytalanságok hárulhatnának a másik félre. A helyes középutat azzal igyekszik megtalálni a javaslat, hogy általános szabályként azt mondja ugyan ki, hogy a szerző abban az esetben, ha jogosan áll el a szerződéstől, nem köteles kiadni a már megkapott ellenértékét, azonban enyhíti ezt azzal a kivétellel, hogy helye van az ily elltenérték kiadásának akkor, ha ezt méltánylást érdemlő körülmények, így különösen a másik fél vétkességének hiánya vagy a szerző sérelmének kisebb foka indokoltnak mutatják. A javaslat arra is módot nyújt, hogy az ellenértékét csak részben kelljen kiadnia a szerzőnek. További biztosítékát adja a javaslat az elállási jog gyakorlati hatályosulásának azzal, hogy a szerző előzetes lemondását az elállási jogról hatálytalanná nyilvánítja, szintén a már említett indokból. Világosság kedvéért kifejezetten kimondja a javaslat 30. §-a azt is, hogy a szóban- levő rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni olyankor is, ha az alkotás előbbi kiadásának elfogyása után az új kiadást az, akinek erre joga van, bár erre nem köteles, az átruházó hibáján kívül két éven át elfogadható indok nélkül nem bocsátja közre. Ily esetre ugyanis nem áll az 187Ö : XXXVII. te. 522. és 523. §-a. Ilyen helyzet a felek megállapodása alapján állhat elő, mert az idézett §-nak az a rendelkezése, hogy abban az esetben, ha a munka további kiadásai is átruházfattak, a kiadó az előbbi kiadás teljes elkelte után azonnal köteles új kiadást eszközölni, csak arra az esetre szól, ha a felek ebben a tekintetben más megállapodásra nem jutottak. Kifejezetten rendelkezik a 30. § arról is, ha színszerű előadás céljára átadott alkotást az, akinek erre joga van, bár erre nem köteles, huzamosabb időn át nem ad elő újból anélkül, hogy a szerzőt hiba terhelné, s hogy az előadás mellőzésére elfogadható indok volna. Ezt a határidőt a javaslat a német—osztrák javaslat nyomán két évben szabja meg, eltérően a magyar bírói, gyakorlattól, mely erre nézve öt évi határidőt tartott megfelelőnek. A modern élet gyors üteme ugyanis azt kívánja, hogy a szóbanlevő határidő ne legyen túlságosan hosszú, mert különben méltánytalanság érhetné a szerzőt. A szóbanlevő határidőt attól a naptól kell számítani, amikor az alkotást a. jogosult utoljára adta elő, ami a dolog természetéből következik. A 29. és 30. § rendelkezései kizárólag a szerző javára szólnak, ellenben nem alkalmazhatók a szerző örökösének vagy más jogutódának javára. Ezt a korlátozást az a szempont indokolja, hogy a szóbanlevő rendelkezések nem annyira a szerző vagyoni érdekeit vannak hivatva előmozdítani, mint inkább a szerzőnek azt az érdekét, hogy alkotása minél szélesebb körben váljék ismertté. Ez a szempont a jogutódok irányában elhalványul. II. Törvényből folyó korlátozások. Azokat a törvényé korlátokat, melyek közölt a szellemi alkotás szerzője személyiségét alkotására vonatkozóan a javaslat 1. §-ában kifejezésre jutó elv értelmében szabadon érvényesítheti, elsősorban magának a szerzői jogi törvénynek kell megállapítania. Ezeknek a korlátozásoknak célja megóvni azokat az egyéb érdekeket, melyeknek a szerző érdekével szemben érvényesülése az összességre nem közömbös. Ezek az érdekek vagy közvetlenül a közművelődés érdekei, vagy egyeseknek méltánylást érdemlő egyéb érdekei. Az utóbbiakról rendelkeznek a javaslatnak 31—44. §-ai, az előbbiekről a 45—46. §-ai. 1. Korlátozások egyesek érdekében. Azok az érdekek, melyeket a javaslat a szerző jogával szemben kifejezetten oltalmába vesz, részben szellemi, részben vagyoni vonatkozásúak. Szellemi, érdek a házastársnak az az érdeke, hogy nem köteles tűrni házastársa oly alkotásának nyilvánosságra hozatalát, sem a nyilvánosságra hozott ily alkotás értékesítését, mely alkalmas arra, hogy személyét érintő közbotrányt keltsen (31. §). Szellemi érdek továbbá az is, hogy az arc
