Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - II. Részletes indokolás - Első fejezet. Általános rendelkezések
66 mely a mozgófényképészeti alkotás szerzőségét megosztja a szövegkönyv írója, és a filmgyártó vállalat tulajdonosa között vagy esetleg más megosztást hoz létre, sem pedig azt a. megoldást, mely szerint a mozgófényképészeti! alkotás létrehozatala körül közreműködő, személyek szerzői joga a. törvény erejénél fogva a filmgyártó vállalat tulajdonosára száll át. Mindezek a megoldások további rendelkezéseket tesznek szükségessé abban a tekintetben, hogy a film értékesítésének joga kizárólag a vállalatot illeti. így ezek a megoldások nem elég következetesek, bonyolultak és végeredményben túlnyomóan a javaslatban elfoglalt álláspont érvényesülésére vezetnek. De nem helyezkedhetett a javaslat arra az álláspontra sem, hogy nem foglal állást a mozgófényképészeti alkotás szerzősége tekintetében. Ebben a tekintetben nem lehetett fenntartani a hatályos jog negatív álláspontját* mert a gyakorlat számára ebben a nehéz kérdésben tájékoztatást kell nyújtani, annál is inkább, mert gyakorlati jelentősége szembeszökő. Másfelől a szerzőről adott általános meghatározás mellett nyilatkoznia kell a javaslatnak a felől is, vájjon ez a meghatározás aikalmazható-e a mozgófényképészeti alkotásra is. Minthogy szerző a javaslat szerint — a most tárgyalt kivételre nem tekintve — általában csak az, aki szellemi alkotást saját szellemi1 tevékenységével hozott létre, nem tekinthető szerzőnek az, aki csupán annyiban működött közre szellemi alkotás létrehozására, hogy a szerzőnek bíráló megjegyzésekkel, a mű átnézésével, a nyilvánvaló1 elvétések kijavításával vagy más ilymódon segítséget nyújtott. Az ily tevékenység nem lehet alapja a teljes szerzői jogi védelemnek, tehát az ily közreműködő nem tarthat számot az alkotásra vonatkozóan szellemi érdekű védelemre, csupán a szerző akaratából — megállapodás alapján — részesülhet vagyoni érdekű oltalomban, mintha szerzőtárs, volna (tű. § f. bek.). Ellenben teljes szerzői oltalom illeti a gyűjtemény szerkesztőjét, illetve a színre- hozatal módjának, mint egésznek megalkotóját, amennyiben szellemi tevékenységükkel szellemi alkotást hoztak létre. Mind az ily szerzők, mind a közvetett elsajátítást végzők csak az egyes adalékok vagy részek szerzőinek, illetőleg az eredeti alkotás szerzőjének jogait érintetlenül hagyó oltalomban részesülnek, de oltalmuk független attól is, hogy az említett elsődleges vonatkozásokban van-e helye szerzői jogi védelemnek. Lényegileg: ez a helyzet a hatályos jog szerint is. A gyűjtemény tekintetében az egyes adalékok vagy részek szerzőinek jogállását a szerkesztővel szemben a javaslat 37. és 38. §-a körvonalazza. Nem szerző a javaslat rendszerében az előadó művész előadó tevékenységének készüléken megrögzítése esetében sem, mert az ily megrögzítés nem hoz létre új szellemi alkotást, csupán már meglevő szellemi alkotás közlése tekintetében van jelentősége. A megrögzítés módja a 2. § 2. bekezdése értelmében a szellemi alkotás tekintetében közömbös. Az előadó művész jogállását a javaslat 30. §-a határozza meg. Nem tartja fenn a javaslat az 1921 : LIV. L-c. 15. §-ának azt a fikcióját sem, meiy szerint oly művek szerzőjéül, amelyeket akadémiák, egyetemek, testületek és más jogi személyek, továbbá nyilvános tanintézetek egyéni szerző megnevezése nélkül adtak ki, az ily kulturális szerveket kell tekinteni. Ez ugyanis ellenkeznék a szerzőnek a 7. § 1. bekezdésében adott meghatározásával, mely szerzőnek azt tekinti, aki saját szellemi tevékenységével hozott létre szellemi alkotást. A gyakorlati szempontokat teljesen kielégíti a javaslat 8. §-ában foglalt vélelem, mely szerint az anonim szerző érdekeinek érvényesítésére az jogosult, aki az alkotást sajtó alá rendezte vagy szerkesztette, ilyennek hiányában pedig az, aki kiadta, s ha a kiadó sincs megnevezve, a művön megjelölt bizományos. Vélelmezett szerző. A 8. §-hoz. Az 1921 : LIV. te. 29. §-a azt a vélelmet állítja fel, hogy a már megjelent műveknél az ellenkező bizonyításáig azt kell szerzőnek tekinteni, aki művön szerzőül meg van nevezve. Ugyané törvény 56. §-a a még meg nem jelent színművek és zeneművek tekintetében azt a további vélelmet foglalja magában, hogy szerzőnek az ellenkező bebizonyításáig azt kell tekinteni, aki az előadást hirdető jelentésben mint szerző megnevezteteít. Ezeket a gyakorlati célú vélelmeket a 65. § a képzőművészeti és az iparművészeti alkotásokra, a 67. § az ilyen alkotásoknak nem tekinthető szövegképekre, térképekre stb., a 74'. § pedig a mozgófényképészeti művekre is kiterjeszti. A javaslat 8. és 9. §-a ezeket a vélelmeket megfelelő kiegészítésekkel általánosító fogalmazásban adja. Megnevezett szerzőnek tekinti a javaslat — az 1921 : LIV. te. Í3. §-ával! összhangban -— azt is, akinek közismert írói vagy művészi neve, képzőművészeti vagy iparművészeti alkotás tekintetében pedig közismert művészi jegye is úgy van feltüntetve a szel-
