Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - II. Részletes indokolás - Első fejezet. Általános rendelkezések
65 Azzal, hogy a 7. § szerint szerző az, aki szellemi alkotást, saját szellemi tevékenységével hozott létre, elsősorban az jut kifejezésre, hogy a szerző tóga,Ima is a szellemi alkotás, mint a szerzői jog tengelye körül forog. Kifejezésre jut továbbá az is, hogy a szerzői jog oltalmát e törvény általában annak juttatja, aki szellemi tekintetben fejtett ki oly tevékenységet, melynek eredménye az alkotás. A puszta kivitelező tevékenység ezzel kiesik a szerző fogalma köréből1. Másfelől az is világos a szerzőnek a javaslat 7. §-ában adott meghatározásából, hogy általában a szellemi tevékenység az irányadó, nem pedig az — egyébként az alkotás létrehozatala tekintetében bármily nagyjelentőségű — egyéb, így különösen üzleti szempont. Nem jelenti azonban a 7. § meghatározása, azt, mintha a javaslat nem kívánná figyelembevenni a szerző meghatározása tekintetében az egyénin túlmenő jelentőségű szempontokat. Ebben a tekintetben nincs ugyan különösebb jelentősége a szerzőtársak fogalmának, mely a javaslat 17. §-a értelmében abban áll, hogy az egyes szerzők részeit az alkotásnak mint egésznek sérelme nélkül nem lehet, elkülöníteni. Már ez a rendelkezés is utal azonban arra, hogy lehetnek esetek, amikor az egyéni1 szerző kizárólagos figyelembevétele nem elégítheti ki a gyakorlati követelményeket. Különösen ilyen eset a mozgófényképészeti alkotás, melynek létrehozatala körül a közreműködőknek egész sora fejt ki olyan tevékenységet, mely egyébként a szerzői tevékenység tekintete alá esik, azonban egyik közreműködőnek tevékenysége sem áll meg egymagában, de nem is áll a szerzőtársi összeműköd'és szokásos viszonyában, hanem valamennyi egy tőle idegen szempont körül kristályosodik ki, mely döntően határozza meg azt, milyen llegyen az egyes közreműködők tevékenysége és hogyan illeszkedjék a többi közreműködő tevékenységéhez. Ez a külön szempont a géptechnika által lehetővé tett üzleti értékesíthetőség szempontja. Ez a szempont nem is kapcsolódik szükségképpen valamely egyénhez, hanem csupán mint elvont meghatározója jelentkezik az egyes szellemi tevékenységeknek. Ez a jelenség lehetetlenné teszi az általános szabály alkalmazását abban a kérdésben, ki a szerzője a mozgófényképészeti alkotásnak. A javaslat nem zárkózhatik el annak belátása elől, hogy a mozgófényképészetí alkotás létrejövetele tekintetében legfontosabb szempont annak a vállalatnak üzleti érdeke, mely a mozgófényképészeti alkotást értékesíteni kívánja. Nem tartozik a törvényhozóra annak megítélése, mennyiben helyeselhető kulturális szempontból a szó'banlévő jelenség. A törvényhozó ezt a jelenséget készen találja és számolnia kell vele, így a szerzői jog szabályozása körében is. De nem is az üzleti szempontot értékeli többre a törvényhozó a szellemi' szempontnál akkor, amikor a mozgófényképészeti alkotás létrehozásának sajátszerűségét tekintve külön rendelkezik abban a tekintetben, ki. a szerzője az ily alkotásnak. A törvényhozó csak levonja a következményeit annak az imént kifejtett jelenségnek, hogy a mozgófényképészetí alkotást létrehozó valamennyi szellemi tevékenység — mint ilyen — feladja önállóságát és elismeri az üzleti szempont túlnyomó súlyát. Köztudomású ugyanis, hogy a mozgófényképészeti alkotás a legszélesebb rétegek részére van szánva és a létrehozatala érdekében latbaveteit nagy vagyoni erő gyümölcsözésére csak abban az esetben lehet kilátás, ha a legteljesebb mértékű tömegfogyasztást biztosítani lehet a film számára. Nem az üzleti szempontot helyezi, tehát magasabbra a javaslat, hanem ennek a szempontnak ténylegesen domináló1 szerepét veszi figyelembe, mely a közreműködő1 szellemi tevékenységek értékét súlyánál fogva befolyásolja. Ehhez képest úgy foglal állást a javaslat abban a sokat vitatott kérdésben, hogy ki a mozgófényképészetí alkotás szerzője, hogy alkalmazkodik a valóságos fényekhez és kimondja, hogy az üzleti vállalat körében előállított mozgófényképészeti alkotás tekintetében az részesül a szerzőt megillető oltalomban, akinek vállalkozó tevékenysége a képszalagot létrehozta. Ezzel a javaslat nem alkot fikciót, hanem csupán nem húny szemet a fölött, hogy a mozgófényképé'szeti alkotás szerzőségének kérdését nem lehet megoldani1 a puszta egyéni szempontok figyelembevételével. Gyakorlati szempontból is a javaslat megoldása a legmegfelelőbb, mert a mozgóiéi.yképészeti alkotás értékesítésének zavartalanságát leginkább biztosítja. Kétségtelen ugyan, hogy a szerzőségnek szóba.nlevő megállapítása a mozgófényképészeti alkotás létrehozatala körül közreműködőket kizárólag arra utalja, hogy érdekeiket szerződés körében igyekezzenek megóvni, azonban ez a hátrány a mozgófényképészetí alkotás sajátszerűségében kellő ténybeli magyarázatra talál. Kiegészíti a szóbanlevő rendelkezést a 38' § rendelkezése, mely a közvetlenül a mozgófényképészeti alkotáshoz írt és a hallás szá- mára ismételhetően közvetítő készüléken megrögzílett kísérőzene vetítéssel egyidejű ily előadásának jogát, valamiint az ily1 alkotás létrehozásánál közreműködő előadó művészek beleegyezésének jogát (35. §i a törvény erejénél fogva a filmgyártó vállalat tulajdonosára szállítja át, természetesen egymásközti viszonyuk érintetlenül hagyásával. A kifejtettekhez képest nem követte a javaslat a külföldi példák közül azt sem,
