Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)

Indokolás - I. Általános indokolás

ség miatt büntetendő. Ennek a rendelkezésnek nagy jelentősége éppen a szerzői jog körében nyilvánvaló.

A büntetés meghatározása tekintetében eltér a javaslat 82. §-a a hatályos szerzői jogtól annyiban, hogy szabadságvesztésbünletés alkalmazását is lehetővé teszi arra az esetre, ha a tettes visszaeső.

A javaslat új rendszeréhez képest rendelkezik a 83. § a magánindítványról és a főmagánvádról is. Ebben a keretben — kétségek eloszlatása végett — kiterjed a javaslat a magánindítvány egyes eseteiben az erre jogosult személy meghatározására is.

A katonai büntetőtörvénykönyvről szóló 1930 : II. törvénycikkel, úgyszintén a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásról szóló 1912 : XXXIII. törvénycikkel összhangban kimondja a javaslat 85. §-a, hogy a katonai büntetőbíráskodásnak alávetett egyénekkel szemben az eljárásra a katonai bíróságok vannak hivatva. Ha azonban a magánindít- ványra jogosult nincs alávetve a katonai bíráskodásnak, a felmenteit terhelt az ítélet közzétételének elrendelését annál a törvényszéknél kérheti, amely egyébként a bűnvádi eljárásra illetékes volna.

Bizonytalanság elhárítása végett arról is kifejezetten rendelkezik a javaslat 86. §-a, hogy a sajtójogi felelősség és a sajtóeljárás szabályai a szerzői jog bitorlásának vétségére nem nyernek alkalmazást.

z) A vegyes rendelkezéseket tartalmazó hatodik fejezet címének megfelelően különféle jellegű jogszabályokat tartalmaz. A hatálybalépésről és a végrehajtásról szóló, úgyszintén az átmeneti rendelkezések mellett kiterjed ez a fejezet egyfelől azokra az esetekre, amikor a szerzői joghoz hasonló oltalomnak van helye, bár a javaslat 21. §-ában a szellemi alkotásról adott meghatározás nem alkalmazható (87., 88., 801, 90., 931. §), másfelől olyan általános rendelkezésekre, melyek célszerűen csak itt helyezhetők el (96., 98., 100. §f, továbbá a kiadói ügyletről szóló rendelkezések módosítására (101. §), végül a törvények és rendeletek kiadására vonatkozó elvi1 kijelentésre (91. §), a. vádlottak arcképeinek közlése tekintetében megállapított tilalomra (97. §), a tisztességtelen versenyről szóló törvénynek a címoltalomfól szóló rendelkezéseiket módosító szabályra (90. §), a kiadónak a példány.szám bejelentéséire irányuló kötelezettségére (102. §), úgyszintén a büntetőügyi illetékkötelezettség megállapítására adott törvényi felhatalmazásnak a javaslatban meghatározott egyes bűncselekmények kiterjesztésére (103. §).

Azzal, hogy a javaslat a szerzői jog oltalmának egyes tárgyait nem az általános szabályok keretében, hanem a vegyes rendelkezések között külön említi1 fel, a rendszer szempontjából lényegesen eltér hatályos szerzői jogunktól. így elsősorban a fényképek tekintetében. Az 1921 : I.IV. törvénycikk rendszerében a fényképészeti müvek ugyanolyan megítélés alá esnek, mint a szerzői jog oltalmának egyéb tárgyai, habár a védelmi idő tekintetében a fényképészeti művek hatályos szerzői jogunk szerint is korlátozottabb oltalmat élveznek, mint más alkotások. A javaslat rendszerében a fényképészet termékei nem részesülhetnek a szerzői jog egyéb tárgyaival azonos megítélésben, mert a szellemi alkotásnak a javaslat 2. §-ában adott meghatározása nem alkalmazható egész terjedelmében a fényképészet alkotásaira. Ezek ugyanis nem kizárólag szellemi tevékenységnek eredményei, hanem lé'trejöveteltüknek nélkülözhetetlen feltétele a gép alkalmazása, e mellett szoros értelemben vett egyéni újszerűségről sem lehet szó fényképészeti alkotásoknál, amennyiben fényképfelvételnél nem lehet szó többről, mint a valóság létező tárgyainak megragadásáról abban az alakban, amint ténylegesen jelentkeznek, s az ily megragadás módjában jelentkező újszerűség inkább csak időbeli, nem pedig az érzékelhető valóságot újjáalkotó, ezen túlmenő újszerűség. A fényképészeit alkotásokon jelentkező újszerűség lényegileg csupán való tények — térbeli és időbeli — szemlélteti pontjának sajátos megválasztása, vagyis' érzékelhető tények felkutatása és visszaadása. Ez sokszor nagy szellemi erőről tehet tanúságot és a fényképészet alkotásai gyakran nagy esztétikai értéket mutathatnak, azonban fogalmilag különböznek a javaslat 2. §-a értelmében tekintett szellemi alkotásoktól és ezért rendszerbeli különállásuk a törvény értelmezésének határozottsága érdekében mellőzhetetlenül szükséges, Abban az esetben ugyanis, ha a fényképészeti alkotásokat a javaslat 4. §-a a szellemi alkotás példái1 között említené fel, elhomályosulna a 2. §-ban a szellemi alkotásokról adott meghatározás értelme és bizonytalanná válnának a szellemi akotás fogalmának határai, melyek a javaslat 2, §-ának rendelkezései szerint a jogalkalmazás céljára eléggé határozottak. A javaslatnak a fényképészeti alkotásokkal szemben elfoglalt új álláspontja tehát nem elméleti, hanem nagymértékben gyakorlatias jelentőségű, anélkül, hogy a fényképészeti alkotások oltalmának csökkentésével járna. Ez az oltalom továbbra is megmarad a római egyez-