Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
103 olyan nagyabb munkába, amely tarialma szerint önálló tudományos műnek tekinthető. Az eltérés abban van, hogy a javaslat nem korlátozza az ily felihasználás szabadságát kisebb alkotásokra vagy nagyobb alkotásoknak kisebb részeire, hanem általában megengedi, hogy már megjelent egyes nyelvi alkotásokat vagy egyes' részeiket lehessen felvenni önálló tudományos munkába. Azzal ugyanis, hogy az ily beillesztés csak a cél által indokolt terjedelemben történhetik, eléggé kifejezésre jut az a korlátozás, hogy az így felvett alkotások terjedelem szempontjából sem tehetik a szóbanlevő tudományos mű lényegét, hanem azzal terjedelem szempontjából is alárendelt viszonyban kell1 állaniok, úgyhogy az ily tudományos mű semmiesetre sem jelenlkezhetik a beléje illesztett alkotás kommentárjaként, hanem ellenkezőleg: az így felvett alkotásnak kell a tudományos mű megvilágításaként jelentkeznie, mint a tudományos fejtegetések tárgyát tevő problémák példaszerű megvilágításának. A javaslat rendelkezése tehát ruganyosabb és inkább megfelel a gyakorlati követélményeknek, mint a hatályos jog. összhangban van ez a szabályozás egyúttal' a német—osztrák javaslattal is. A 3'. pont hasonló eltéréssel szintén megfelel az 1921 : LIV. te. 9. §-a 1. pontjának, azzal a további eltéréssel, hogy nem csupán kizárólag egyházi vagy iskolai használatra szerkesztett gyűjteménybe engedi meg egyes nyelvi alkotásoknak vagy egyes részeiknek felvételét, hanem kiterjeszti az ily felhasználás szabadságát oktató használatra szerkesztett gyűjteményekre is. A javaslat ugyanis figyelemmel van az ily antológiáknak nagy népnevelő értékére és a hivatalosan is megszervezett iskolánk!vüli művelődés érdekét a szóbanlevő rendelkezéssel is előmozdítani törekszik. A német—osztrák javaslat sem rekeszti ki a szóbanlevő körből az oktató irányú gyűjteményeket, habár nem iskolai használatra készültek is. Az 55. §-hoz. A hatályos szerzői jogban nincs olyan rendelkezés, mely — miként az 1884 : XVI. te. 48. §-a és a javaslat 55. §-a — megengedné már megjelent kisebb terjedelmű verses műnek vagy már megjelent ily mű kisebb részeinek új zenei alkotás szövege gyanánt ezzel együtt értékesítését. Ebben a tekintetben a javaslat követi egyes külföldi törvényhozásoknak s a- német—osztrák szerzői jogi javaslatnak példáját is, melyek a zenei alkotás megkönnyítése érdekeljen megengedik a megzenésítést a szerző beleegyezése nélkül is. Lényegesen korlátozza a javaslat is a szabad felhasználásnak ezt a módját, amennyiben azt rendeli, hogy az ily értékesítésből eredő jövedelem méltányos hányadát a verses mű szerzője részére kell juttatni. A dolog természetéből folyó további korlátozás az is, hogy nincs helye ily értékesítésnek, ha a verses mű rendeltetése a megzenésítés (p. o. oratórium-, opera- vagy operettszöveg), vagy ha a verses mű csupán mint zenei alkotás szövege jelent meg. Végül nem terjed ki a szabad felhasználásnak ez a módja arra sem, hogy az alkotást megrögzítsék a látást vagy a hallást ismételhetően közvetítő készüléken. Mindezek a korlátozások azt juttatják kifejezésre, hogy a verses mű szerzőjének vagyoni érdekű jogait abban a legszűkebb körben szabad csak érinteni, melyben a zenei alkotás előmozdításának érdeke a korlátozást megkívánja. Az 56. §-hoz. Az 1921 : LIV. te. 47. §-ának 2. bekezdése szerint nem lehet a szerzői jog bitorlásának tekinteni valamely megzenésített kisebb verses műnek vagy nagyobb verses mű egyes kisebb részeinek nyilvános zenei előadás alkalmára kizárólag a hallgatóság használatára műsorral kapcsolatban hangjegyek nélkül való többszörösítését, közzétételét és forgalomba helyezését. Ennek a rendelkezésnek felel meg a javaslat 56. §-ának 1. pontja, azzal az eltéréssel, hogy a javaslat kifejezetten megköveteli a forrásnak és a benne esetleg megnevezett szerzőnek világos feltüntetését, továbbá az ily felhasználás szabadságát kizárólag már megjelent alkotásokra szorítja. Ezeknek az eltéréseknek egyike sem szorul bővebb indokolásra s mindkettő megfelel az imént tárgyalt rendelkezéseknek. Eltérés az is, hogy a javaslat megengedi az ily felhasználást akkor is, ha a verses művel együtt többszörö- sít'ik a zenei alkotás hangjegyeit is. Az 1921 : LIV. te. 47. §-ának 2. bekezdésében erre- nézve foglalt korlátozásnak nincs kellő indokoltsága. Természetesen a zenei alkotás ily többszörösítése csak a szerző beleegyezésével történhetik. A 2. és 3. pont új rendelkezéseket tartalmaz. A 2. pont lehetővé kívánja tenni kisebb verses műnek vagy nagyobb verses mű kisebb részeinek szabad többszörösíté'sét zenei .alkotás rádióközvetítéséről szóló programmon. Ugyanazok az indokok, melyek az 1. pont
