Balás P. Elemér: Törvényjavaslat a szerzői jogról (Budapest, 1947)
Indokolás - Második fejezet. A szerző jogának korlátozásaio
104 megalkotására vezettek, irányadók ebben a vonatkozásban is. Hasonló megfontolások, alapján követi a javaslat a német—osztrák javaslat példáját annyiban is, hogy az ily szabad többszörösítést megengedi a hallást ismételhetően közvetítő készüléken vagy ennek részén (p. o. hanglemezen), avagy mellékletén, feltéve, hogy a melléklet mint ilyen világosan felismerhető és' a készülék előállítása nem jogosulatlan. A már előadott indokokból nincs megengedve a szabad felhasználás szóbanlevő eseteiben sem az alkotás megrögzítésének a látást vagy a hallást ismételhetően közvetítő- készüléken. Az 57. §-hoz. A javaslat 57. §-ának mindkét pontja új rendelkezéseket tartalmaz. Az első pont a német—osztrák javaslat nyomán megengedi, hogy nyilvánosan előadott nyelvi alkotásnak kisebb részeit mozgófényképészetü tudósítás céljára meg lehessen rögzíteni a szerző beleegyezése nélkül is a látást vagy hallást ismételhetően közvetítő készüléken. Ezzel a javaslat az aktuális eseményeknek az elterjedt filmhíradók keretében való bemutatását kívánja előmozdítani. Az nem szükséges, hogy a szóbanlevő megrögzítés magán a képszalagon történjék. A rendelkezés gyakorlati értékét kívánja a javaslat biztosítani azzal is, hogy az ily megrögzítéshez nem kívánja meg az előadó művész beleegyezését. Az ily beszámolók ugyanis nem támasztanak versenyt sem a nyelvi alkotás értékesítésének, sem az előadó művésznek, másfelől pedig a közérdeklődés szükségletét elégítik ki, sőt esetleg alkalmasak arra is, hogy a közfigyelmet felhívják az alkotásra és annak előadójára. A 2. pont felvételét a javaslatnak az az új álláspontja tette szükségessé, mely szerint nyelvi alkotás előadása is általában a szerző vagyoni értékű joga. Ennek az elvnek közérdekű ellensúlyát szolgáltatja az a rendelkezés, hogy bárkinek joga van megjelent nyelvi alkotást nem színszerüen előadni, ha beléptidíjat nem szednek. Nem elegendő azonban az. hogy az ily előadáshoz ingyenesen lehessen hozzáférni, hanem az is szükséges az ily szabad1 felhasználáshoz, hogy az előadás ne történjék kereset céljára annak részéről, aki azt rendezi. A szerző jogának méltánytalan csorbítása lenne ugyanis annak megengedése, hogy az üzleti vállalat mozdítsa elő saját érdekeit az üzletféléi részére ingyenesen rendezett ily előadás útján. További megszorítás az is, hogy a szóban levő rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az előadó nem részesül díjazásban. Ez a megszorítás azonban elesik akkor, ha az előadás a hallást ismételhetően közvetítő készülék útján vagy rádióközvetítés felhasználásával megy végbe. Ilyenkor ugyanis az előadást rendező szempontjából ennek a kérdésnek nincs jelentősége. A 2. pontban engedeti előadási szabadságot kellően indokolja az a szempont, hogy az ily előadás — ingyenességéhez képest — a szerző vagyoni érdekét alig érinti. cc) Zenei alkotások egyéb szabad értékesítése. Az 58. §-hoz. E § 1. pontja új rendelkezést tartalmaz. A javaslat ugyanis állást foglal abban a kérdésben, mennyiben lehet helye zenei alkotás olyan felhasználásának más zenei alkotásban, mely nem tekinthető közvetett elsajátításnak. Ebben a vonatkozásban a javaslat álláspontja általában az, hogy nincs akadálya az olyan zenei alkotás értékesítésének, mely más zenei alkotás figyelembevételével készült ugyan, azonban lényege nem azonos a figyelembe vett zenei alkotás lényegével, úgyhogy egészen új, önálló alkotásnak keii tekinteni. Ebben a körben vitás kérdés lehet, vájjon alkalmazni lehetne-e ezt az álláspontot olyankor is, amikor az új önálló alkotás felismerhetően magában foglalja a kiindulópontul szolgált zenei alkotásnak egyes részeit, így pl. idegen téma fölött alkotott variációkban. A hatályos szerzői jog nem foglal állást ebben a kérdésben, azonban jogbizonytalanság elkerülése végett kívánatos, hogy a javaslat foglalkozzék vele. Az 58. § 1. pontjának rendelkezése követi ezen a téren a német—osztrák javaslatot és elfogadja, azt a konstrukciót, mely szerint a szóbanlevő esetben nem egyébről van szó, mint idegen zenei alkotás idézéséről. A zeneművészet érdekének figyelembevételével tehát az látszott kívánatosnak, hogy az említett körbe eső új zenei alkotások keletkezésének ne legyen jogi akadálya. Kellően körülhatárolja ezt a jogot a javaslat azzal1, hogy csupán megjelent zenei alkotás ily idézését engedi meg. A 2. pont rendelkezése lényegileg megfelel az 1921 : LIV. te. 47. §-ában foglalt annak a szabálynak, hogy már megjelent zenemű egyes helyeinek hű idézését nem lehet a szerzői
