Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Bevezetés
BEVEZETÉS. Ha szemügyre veszszük a gőzgépet, mely a könyvnyomó gyorssajtóját vagy az erőmiivi szövőszéket vagy valamely gépműhely esztergáit s gyalupadjait mozgásba hozza, vagy ha egy a vizszinét hasító gőzhajó mozgató erejét vizsgáljuk és a látszóan annyira bonyolult mechanizmus belső elrendezésével megismerkedünk, joggal ámu- lunk az alapeszmék rendkívüli egyszerűségén, melyekből kiindulva létesült ama csudálatos mű. Látunk egy kazánt, melyben a viz az alatta szított tűz által folytonosan forranó állapotban tartatik. Az abból fejlő gőzök egy hengerbe tolulnak majd a köldök alá, majd fölé, mely ez által váltakozva föl- és lehajtatik. A köldökrud fel-alá- járó mozgása forgóvá lesz és ezt fogas kerekek és hajtők által a legkülönbözőbb módon használják fel a hozzácsatolt gépeknek, — legyenek azok szövőszékek vagy gőzpőrö- lyök, nyomószerkezetek, a hajó lapátos kereke vagy csavar a, — indítására. A gépszerkezet egyes tagjain, részein nem találunk semmi különöset — nincs abban semmi uj erő, semmi rejtvényes óramű. A fogas kerekek, emeltyűk és csavarok éleselműen összeszerkesztve, egy erő által indítva, hozzák létre ama csudás műveletet, melyet ily szabatossággal és egyenletességgel az emberi kéz, mely pedig a gépeket készítő, nem bir végezni. S mindannyi rész mindig egy s ugyanazon módon működik s mindmegannyi ugyanazon egyszerű törvények szerint, melyek a közönséges dióropog- tatónál, az ollónál már mint az emeltyű és ferde sík törvényei nyilvánulnak. A nagy lendülő kerék, mely a gép menetét szabályozza, az egyes erőfölöslegeket fölveszi, lia a köldökrud nagyon gyorsan jár és ismét tovább adja, ha az lassabbodni kezd. A mechanika első elemeibe avatott a minden kőhajításnál, minden kalapácsütésnél észlelhető tehetetlennéyet és az úgynevezett eleven erőt látja benne. És ama golyók, melyek hol gyorsabban, hol lassabban őringéinek s a szerint járnak fel-alá vezetékükön, a köldökruddal vannak kapcsolatban ; azok őringelésének gyorsasága függ ama sebességtől, melylyel ez a gőzhengerben ki-bejár. A szabályozót képezik ezek, melyek forgása a központfutó erőn alapul, melyet a csillagzatok futásában és forgásában ismét feltalálunk, úgyszintén abban a hajításban, melylyel a gyermek a kavicsot parittyájából kiröpiti. Vegyünk szemügyre egy aratógépet, vagy egy járgányt vagy pedig egy órát, s ugyanazon törvényekre és működési módra bukkanunk, legfölebb azzal a különbséggel, hogy egyiknél az ember vagy igásállat izomereje, a másiknál egy megfeszített rugó rugalmassága jön számba mint erőforrás a gőz rugalmassága helyett, és hogy, ha az óra ingás, bármi felfüggesztett súlyos test ama rendes lendületeit vesszük rajta észre, melyeket az emberek évszázadokon át folyton észleltek, de melyek törvényszerűségét csak Gabiéi ismerte fel, midőn mint kutatóész a templom boltozatáról csüngő ámpolna ide-oda mozgását, kisérte gondolatában. 1*
