Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Gyanták, firniszek és lakkok
262 Gyanták, fírniszek és lakkok, A fehér fenyügyanta vagy galipot különösen a tengerparti fényűből kerül, a mely leginkább Francziaország déli tengerpartján díszük s a szelek pusztító ereje ellen képez ott védőfalat. E gyanta megolvasztva s szalmán át szűrve szolgáltatja a gyúrható fehér szurkot, melyet a bőrös iparosok kenderfonalak kikeményítésére használnak ; a fekete szurkot a fényűből főzött kátrányból nyerjük s azt a söröshordók kibélelésére, légzáros záradékok előállítására, úgyszintén a hajók s kötélzetöknek szurkolására használják ; az utóbbi czélra a szurkot forró fakátránynyal keverik meg. A sárga fényű- gyanta a nyers gyanta vízzel történt főzésének terméke, melyet lepény alakjában árúinak ; törékeny s az ujjak közt meglágyul. Ha a nyers fenyűgyantát, melyet terpentin névvel illetnek, pároljuk vagy gőzölögtetjiik, sárgabarnás gyanta marad vissza: a kolo- fonium, mely vonógyanta név alatt is ismeretes, mert a hegedű hangszerek vonóját kenik vele. Azonkívül szolgál e gyanta forrasztásra, a hajtószíjak súrlódásának fokozására, gyantaszappanok, firniszek, tapasztok készítésére, palaczkok beszurkolására. Már az ó-korban ismeretes volt s nevét Kolofon lydiai várostól bírja, melynek kikötőjéből évenkint számos hajórakománynyal szállíták el s ki. A görögök füstölőnek használták, de kivált arra, hogy vele a bort tartósabbá tegyék s ezzel ez egyszersmind azt a szurokízt is nyerte, a mely még ma is ismertető jele a keleti bornak, a hol a régi eljáráshoz eddigelé hívek maradtak. Ma azonban e czélra egy más csekélyebb értékű gyan tát használnak : a masztikszot. Ezt sárga szemcsékben szedik a balzsamos pisztaczia szép fájáról, a mely a görög szigeteken, de kivált Chios szigetén buján díszük. Természtése itt az azelőtt híres szőlőművelést teljesen kiszorítá: húsznál több község csak a *chio- masztika-raki» előállításával foglalkozik, a mely gabnajárulékkal e gyantából készült páhnka, mely a vizet opálozza s a mohemedánoknál a tiltott bort pótolja. Chios maga évenkint 50.000 mázsa ily gyantát dolgoz fel rákivá (pálinkává) s azonkívül még füstölőnek s lakkfirnisznek szállít ki jókora mennyiségben, miért is a törökök «Sakyz- Ada»-nak, masztiksz-szigetnek nevezik. Sok fa jószagú kemény gyantát ad, melyek mint illat- s füstölőszerek Salamon király ideje óta vannak használatban. Első helyen állanak a tömjén s mirha ; amaz bágyadtfényű, halványsárga, cseppje a keletindiai boz- vell-fának, melyet «olibanum» név alatt már hajdan istentiszteleteken használtak, emezt a nubiai kataf-cserje szolgáltatja sárgabarnás, illatos, keserű ízű cseppekben. Ezekhez sorakozik a storaksz, a legihatosabb gyanta, mely a Natohában s Szíriában növő Styrax-fa termébe ; a benzoe, sárgásbarna, vanilhaszagú gyanta, .mely borszeszben feloldva s vízbe keverve az ismert «szűztej» szépítőszert szolgáltatja, India egy Styrax-fájáról való ; a szánd arakká, Éjszak-Afrika egy életfa-féléjének gyantája stb. A jószagú gyanták közzé számítandó a borostyánkő is, ez ásadék gyanta, melyet a főnicziaiak mái’ a mi időszámításunk előtt évezredekkel előbb ismertek, melyet Plinius szerint a római hölgyek ékszerül használtak s melynek régi elektrum neve egy sajátságos természeti erő, az elektricitás, jelölésére adott alkalmat, mely erőnek első nyilvánulását rajta észlelték. A borostyánkő ma is nagy becsben áll, mert pipacsutorák, szivarszopók, ékszerek, füstölőszerek, firniszek s borostyánkőolaj készülnek belőle- A legjobb s legnagyobb darabokat a keleti tengerből halászszák ki, szórványosan azonban a világ igen sok részében s pedig hatalmas darabokban fordul elő. Hogy a borostyánkő ásadék gyantája egy elényeszett fának, már Tacitus tudta. Az aszfalt vagyis földszurok, a mely a holttenger vizén úszik, sok egyebütt pedig a földben található, ugyanily eredetű. Végül említést érdemelnek még az orvoslástanban gyógyító szerül használt kemény gyanták : aja lappa, euphorbium, bűzös aszánt, galbanum 6tb. Fölemlítendő itt még egy állati gyanta is, az ámbra, a mely a Mohuka-szigetek közelében, valamint Dél-Amerika partjai mehett a vizen úszva találtatik. Ez viaszszerü, szürke, erezetes s a pézsmához közeljáró átható szaggal bír. Az ámbráról azt tartják, hogy
