Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Légsúlymérő és feszülésmérő
Légsúlymérö és feszülésmérö. 55 folyadék felszíne alá mártotta, Most elhúzta ujját a nyílástól. A cső belsejébe a nagy edényben levő kéneső által gátolva nem férkőzhetett a levegő. Mikor ily helyzetben a csőt tetőirányosan álh'totta, azt látta, hogy a kéneső benne alászáll, nem ugyan teljesen, hanem egy bizonyos pontig (a-ig) s valahányszor ismételte e kísérletet, e pont az edénybeh kéneső színén felül mindig egyaránt egyaz maradt. Akár volt a cső egy vagy két méter bosszú, a kéneső-oszlop mindig 76 centiméter magas volt. A cső felső térsége tökéletesen üres volt, kéneső nem volt benne, a levegő meg nem férkőzhetett belé. Máig is e tért feltalálójától Torricelli ürességének nevezik. Minthogy ama szivattyucsövekben a víz legfölebb 10 méternyire, a kéneső az üvegcsőben pedig csak 76 centiméternyire szállt, a víz faj súlya meg a kénesőével épen megfordított arányban áll, úgy szintén magasságaik is, Torricelli arra a következtetésre jutott, hogy mindkét esetben külső nyomás oka a tüneménynek, s továbbá, hogy a nyomást tökéletesen egyensúlyba tartja egy 10 méternyi magas vízoszlop, vagy 76 méternyi magas kéneső-oszlop. «A légkör az, mely a nyomást előidézi», mondá Torricelli; «a levegő nehéz test, van siilya, s e sútyával ránehezedik a földre, mint a tenger vize súlyosodik medenczéjének fenekére». E kísérletek roppant feltűnést okoztak a világban, s különösen Fascal, a bnneves franczia matbematikus nagy érdekkel karolta fel azokat. Rouenben különböző fajsúlyú folyadékokkal: vízzel, borszeszszel, borral, olajjal stb. nagy mértékben számos kísérletet tétetett, s mindmegannyi fényesen megerősítette Torricelli következtetéseit. E nemben tett tapasztalatai 1667-ben jelentek meg nyomtatásban, s úgy a «Folyadékok egyensúlyáról» mint a «Levegő nyomásáról» szóló értekezéseiben e tárgynak sarkalatos igazságai ellenállhatatlan bizonyító erővel vannak kifejtve. Ha a Torricelb-kisérletekből vont magyarázatokra visszapillantást vetünk, azokból a következő jelentősebb igazságok emelkednek ki : minden légrészecskének megvan a maga súlya, azért a légkör nehéz, s mert kiterjedése határozottan határolt, súlya is határozott. E súlyával a föld felszínének minden pontjára nyomást gyakorol. A légkör légtenger, melynek felszíne fölénk magasul, s úgy mint az oczeán tükre a föld középpontján domború ; mi e légtenger fenekén élünk, s ahhoz a rákhoz vagyunk hasonlók, mely a tenger fenekén mászkál ; — csakhogy a légtenger tükrét nem szakítja meg semmi, a Himalaja legmagasabb csúcsai nem érnek abból ki, csak mélyen fekvő szirtek ezek, melyeken a szelek áramlata megtörik. A víz nyomása a benne úszó testek minden oldalára hat, ép úgy bat a levegő nyomása is ; de valamint a vízben úszó halak e nyomásból nem vesznek észre semmit, úgy mi sem érezzük a minden oldalról ránk nehezedő roppant terhet. Oka egyszerűen az, bőgj7 e nyomás az egész test íölszinén megoszlik, s hogy minden irányból, még a belső részekből is egyenlő erővel hat a testre. Valamint a vízzel telt edény fenekére nagyobb nyomás nehezedik, mint valamely közbiil álló pontra, melyre a víztömegnek csak fele súlyosodik, épen úgy a légkör is kisebb teherrel gyakorol nyomást a begyek ormaira, mint a mélyebben fekvő völgvekben. Ha nagy mennyiségő gyapjút egymásra halmozhatnánk toronymagasA Tomcelli-féle kísérlet.
