Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűtés s szellőzés
szerkezete, mert az agyagfalak a hőt nem bírják eléggé gyorsan kisugárzani, és a gyorsan átvonuló hőlégtől újabb hőt elkölcsönözni. Rendesen két nemét külömböztetik meg a cserépkályháknak : a svéd- s orosz- kályhát, melyek azonban a legkülömbözőbb belső szerkezetet nyerték időjártán. A 130. ábrában mutatunk be egy ily elváltoztatott svédkályhát. A tűz előbb három vízszintes nyelven fordul, erre a kályha mellül levő részén emelkedik fel, majd leszáll az elébe állított gáton s innen elmegy az elvezető cső felé. Az ily kályhák kevésbbé alkalmasak kőszénfűtésre mint fatüzelésre. Lényegében nem igen külömbőzik a svédkályhától az orosz. Kiváló sajátossága az, hogy a tüzelők összes hőjének előbb különösen vastag cseréptömeget kell kihevítenie, a mely ezt csak lassankint közli a szoba levegőjével. Belső választófalai, úgyszintén palástja jelentékeny vastagsággal bírnak. Természetes, hogy ennek szerkezetének is számos a módosulata. A 193. ábra harántmetszetét mutatja ily kályhának. A kályha vastag falazatú, a mely erős rövid tüzelés mellett sok hőt vesz magába s hoszszu idő alatt lassankint adja magából ki. A fűtőtér (1) jó erős boltozattal van borítva ; a honnan a láng az első forgatóba csap s innen végig megy föl alá járva az összes füstforgatókon. Az ilyen kályhát napjában csak egyszer fűtik, mert 24 órán át egyenletes meleget terjeszt a szobában. Ama kiválóságok folytán, melylyel úgy a svéd mint az orosz kályhák bírnak, ezek még mindig általánosabb elterjedésnek örvendenek annál inkább is, mert képlékeny anyaguk, melyből készülnek, igen alkalmas művészi alakzatok előállítására s a szobák általuk különös díszt nyerhetnek. Hibául róják fel az e nemű kályháknak, hogy velük a kifűtés igen lassú. Ezt külömböző módon igyekeztek elhárítani s el is hárították az által, hogy e kályhák belsejébe hevítő vashengert állítottak, vagyis a tűztért, mely a hőt ontja, vasból, a külső részt, a palástot, pedig agyagból készítik. A mondottakból nyilván való, hogy a kályháknál az anyag a szerkezetre lényeges befolyással van, mivel ettől függ, hogy a hőlégből gyorsabban vagy lassabban vevödik-e fel a meleg s miként közlődik ez a szoba levegőjével. A cserépkályhák után tehát már most lássuk a vaskályhákat. A vas, mint tartós jó hővezető s tetszés szerinti alakba önthető anyag, már korán használtatott kályhák előállítására. Az az elsőbbségük van, hogy a tüzelőkből fejlesztett hőt köny- nyű szerivel felveszik s gyorsan adják ki magukból — de természetesen oly gyorsan, hogy a tűz kialvása után igen hamar kihűlnek, erős tüzeléskor pedig belterjes hőt sugároznak ki. A vaskályhák e tulajdonságai azonban a szobafiitésnek csak bizonyos czéljainál kívánatos, liozzájárúl még az, hogy a túlzott fűtés által veresen izzóvá vált öntöttvas — mint azt az újabb tapasztalatok tanúsítják — külömböző gázokat, minők a hydrogén, szénoxyd stb. lehelnek ki, mi által a szobalevegő az egészségre ártalmassá válik. Azon voltak tehát, hogy e bajokat mellőzzék, s hogy a vaskályhák határozott kiválóságait haszonra fordítsák. Ezek pedig abban állanak, hogy díszes alakzatban is aránylag olcsók s hogy anyagjuk könnyű kezelhetősége mellett mindenféle szerkezetben könnyen előállíthatok. 248 Fűtés s szellőzés. 131. ábra. Orosz kályha. 130. ábr. Svéd kályha.
