Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűtés s szellőzés
A töltözö vagy szabályzó kályhák. 249 A rajtuk eszközölt első javítás az volt, hogy úgynevezett palásttal övezték vagy is a vaskályhát vasburokkal látták el, mely alúl-felűl nyitva lévén a tulajdonképi kályha körűi gyűrűsen szűk tért határolt, a mely által a szobában a légkeringés szabályossá s gyorssá tétetett. E légkeringés a kályha testétől folytonosan gyorsan meleget von meg, s ez által az izzásnak eleje vétetik. E palástot idővel észszerűbben alkalmazták, s alapját képezte a később keletkezett töltöző kályháknak A legrégibb és legtökéletlenebb szerkezetű s még jókora elterjedéssel bíró vaskályhák egyik mintáját közöltük a 129-dik ábrában. Ha az ily kályha füstcsöve rövid s egyenesen a kürtőbe torkollik, a hő igen gyorsan kivonul s sok tüzeléket fogyaszt. E bajnak azzal vették elejét, hogy a kályhagázokat ide-oda vezetett csövekben hosz- szab utat kényszerítők bejárni, hogy több fűtő-felszínt melegítsenek ki. Nyilván való azonban, hogy az ily segédszer csak kevés hatással bír, azonkívül a hosszú vasbádog csövekben folyadék képződik (fatüzelésnél faeczet, kőszéntüzelésnél ammoniakos víz), mely azokat hamar tönkre teszi, nem is szólván arról, mennyire dísztelenítik el a szobát. Hogy a vaskályhák tartósan ontsák a meleget, arra az szükséges, hogy a tüzelés tartós legyen. A tűznek nem kell nagyon égnie, de mégis legalább anuyi tüzeléket kell emésztenie, hogy a hőmérsékletnek hűlés által szenvedett fogyatékát az elégési hő kipótolja. Az ezt lehetővé tevő kályháknak, ha csak külön fűtő nem tartja folyton szemmel, különös szerkezettel kell bírniok. Mindenek fölött olyképen kell berendezve lenniök, hogy az elégést attól a ponttól fogva, a mikor a kályhának már csak még az a czélja, hogy egyenletes hőmérsékletet tartson fel, a legszabatosabban legyenek szabályozhatók. Ez lehetséges a levegő-beférkőzés szabályozása által. Azonkívül azonban olyannak kell lennie a szerkezetnek, hogy a tüzeléket ne kelljen rövid időközökben feltöltéssel kipótolni, hanem hogy egyszerre hosszabb ideig tartó legyen a töltés. Mert csak azáltal, hogy a fűtőkészülék bendőjét egyszer megtöltve s kigyújtva nem kell ismét megnyitni, lehet egyenletes lassú elégést fentartani. E szempontok valamint a kényelmi tekintetek, melyek szintén az egyszeri megtöltés mellett szólnak, hozták létre a töltöző vagy szabályzó kályhákat. Ezek eredeti alakja Hollandia éjszaki kerületeiben még feltalálható, s bennök egyaránt tüzelhetni tüzelék- hulladékokkal, forgácscsal, tőzeg-törmelékkel vagy egyéb poranyaggal. Eme kezdetleges fűtőkészülékek állanak egy hengeres bádogedényből, mely felül fedővel, alúl szűk rácscsal bír, s melyet, miután közepébe tetőiránt faczölöpet dugtak, szíuig tüzelőkkel töltenek meg. A tüzeléket tetejében gyújtják ki, s az elégés úgy megy benne végbe, mint a faszenesítő domlyákban. A töltöző kályhák jellemzetessége tehát abban áll, hogy beléjök az egész, egyszeri fűtésre szükséges tüzelő-mennyiség egyszerre töltetik be, de az elégés bennök csak lassan és jó hosszú idő alatt egyenletesen megy végbe. A hollandi töltözőknél az elégés felülről lefelé halad s ez elv szerint létesítettek még egyéb szerkezetek. Ezzel ellentétben azonban oly töltözők is szerkesztettek, melyeknek a kigyújtás a tíizelékoszlop lábán történik, abból indúlva ki, hogy a tüzelék lassú süppedésével a tüzet állandóan s egyenletesen fogja táplálni. Sajnos, hogy az nem mindig következik be, mivel az ily kályháknál az a baj áll be néha, hogy az egész tüzelékoszlop egyszerre gyulád ki, mi által a kályhára s környezetére, még veszedelmessé is válható erős hő fejlődik ki. Ellenben az ily kályhák azzal a kiválósággal bírnak, hogy a tüzelőanyag kimelegűl s e szerint a bekövetkező elégésre jó előkészül. Egy alúlról kigyújtandó itöltöző kályhát mutatnak a 132. egész 135. ábrák E kályhát Delaroche szerkeszté s abban jeleskedik társai közt, hogy az említett egyszerre való kigyixlásnak eleje van benne véve a lehetőség határai közt. Találmányok könyve. IV. 32
