Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűtés s szellőzés
A kályhák. 247 ték, mindössze is, agyag és vas áll rendelkezésre. Az utóbbi jó, az előbbi rossz meleg- zető s a fűtőkészülékkel elérendő czélja válogatja, hogy emennek vagy amannak adnak-e elsőbbséget, vagy hogy vegyesen alkalmazzák-e mindkettőt. E szerint vannak agyagkályhák, vaskályhák s olyanok, melyek részint agyagból részint vasból szerkesztvék. A fűtőanyag berakási módja szerint vannak oly kályhák, melyek rövid szünetekben látandók el ftítelékkel, s oly kályhák, melyekbe a hosszabb időre, mondjuk egy napra való anyagot egyszerre töltik, ez utóbbiak a töltöző kályhák. Végre a melegodábbadás módja oly szerkezeti elv, a mely szerint meg kell kiilömböztetni : a melegsugárzó kályhákat, a légkeringős kályhákat s a szellőző kályhákat. Különleges esetekre nézve e tényezők a legkülömbözőbb módon együvé foglaltattak s szertelen sok kályha-szerkezetekre nyújtottak alkalmat. Mielőtt azonban ezeket egyenkint szemügyre vesszük, jó lesz megismerkednünk a kályha ható módjával. Ha a kandallónál a láng sugárzó hője jött kiválóan tekintetbe, a kályháknál a hatás e módja csak másod sorban nyilvánul. Bár amaz még itt is számot tesz, de túlszárnyalja a levegő kimelegítése, a mely a kályha külső lapjaival egyenesen érintkezik. Azáltal, hogy a közetlenközelbe levő levegő meleget vesz föl, kitágul, fajlagosan könnyebbé lesz s ennek folytán tovaillan, mi közben hideg, nehezebb levegő lép helyébe. Ekkép szakadatlan keringés áll be, a mely az egész tért lassankint s legalább egyenlő magasságokban egyenletesen kimelegíti, mert némileg egyenetlenségek a hőmérsékletben mindig fognak mutatkozni, mivel, ha a keringés oka, a kályha eszközölte fűtés megszűnt: a hidegebb, nehezebb légrétegek a padlaton, a melegebbek, könynyebbek, a mennyezeten gyűlnek meg. A kályhának föladata tehát, hogy a fűtelék elégési hőjét lehetőleg tökéletesen magábaszedje úgy, hogy a gázok ne jussanak forróbban a kürtőbe, mint a mennyi épen szükséges légvonat fentartására, s az is, hogy e hőt alkalmas módon 129. ábr.Egy vaskályha belseje, az őt környező levegővel közölje. Hogy az elégési gázok hőjüktől megfosztassanak, többé-kevésbbé hosszú fordulatokban jártatják végig, melyek felszíne általuk kimelegszik. Az utóbbi anyagjának természete szerint e fordulatok hoszszaigen külömböző, mert nyilvánvaló, hogy a hőlég hevét inkább odakölcsönzi, ha egy jó hővezető hideg falán megy végig, mint ha agyagcsatornában vonul át, a mely csak lassan melegszik ki. A vaskályhák csatornái azért rendszerint kevésbbé hosszúak mint a cserépkályhákéi. A csatornák elhelyezése a legfontosabb a kályhaszerkezetekben, mert a hőfelvételnek s hőközlésnek egymásnak meg kell felelniök, a légmozgást belül nem szabad útbaálló akadályokkal meggátolni s kívül a hideg szobalevegőnek szintén módot kell nyújtani arra, hogy a kályhához hozzá férkőzhessen s itt megmelegedjék. A legegyszerűbbeknél, mint a közönséges vaskályhánál, csatornákról nincsen is szó ; a hőléget legfőbb az tartóztatja egy időre vissza, hogy az élégési gázok elvezető csöve a kályha hátulsó részének aljában torkollik be s a hőléget egy a kályha közepén emelt tetőirányos fal előbb föl- aztán levonulni kényteleníti. E rövid úton s még a cső által, a mely a kályhát a kürtővel köti össze, kellene a hőlégnek hevét a jó hővezető vasnak átkölcsönöznie. Bonyolúltabb már a cserépkályhák légforgató
