Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűtés s szellőzés
246 Fűtés s szellőzés. benne felszálló füst eltakarodásának útját állja s visszahajtja. A kürtőfejet oly készülékekkel lehet ellátni, a melyek a szél e káros hatását elhárítják, sőt jöjjön bármely irányból is, arra használható fel, hogy a kürtő légvonatját fokozza, hogy a kürtőből a levegőt kiszíjja. A szélnek e szívó hatását gyakran tapasztalják magas gyári kémények építése közben, melyekben — mihelyt bizonyos magasságot elértek — erős légvonat húzódik fölfelé, még mielőtt a tüzelés foganatba vétetett. A kürtőfejet el szokták látni lapos lemezzel is, a mely nemcsak az esőt s havat tartja vissza, hanem a felülről lefelé csapódó szél ártalmas befolyását is elhárítja. Továbbá illesztettek a kürtők fejére különböző alakú süvegeket, melyekkel a kürtőkben a légjárást egyenletessé s nevezetesen az égalji változásoktól igyekeztek függetlenné tenni. Minden igyekezet mellett is, melylyel a technikusok a kürtők hatását tanúi - mányoztak, hogy czélszerű javításokat eszközöljenek, az előforduló viszonyok még nincsenek eléggé kifürkészve, a mi már abból tűnik ki, hogy egyrészről az ajánlta- tik, hogy a kürtő csatornája felül szűkítendő az erősebb légvonat elérése végett, míg újabban a másrészről adott tanács úgy szól, hogy a kürtőcső felső harántmetszete tágasabbra veendő a szívóhatás fokozása czéljából. A rács második fontos része a tüzelőkészüléknek. Rendesen vasrudacskákból álló aljazat az, a melyre a tiizeléket rakják, s mely rudacskák közei közé a légköri levegő feltartóztatlanul beférkőzik. Fatüzelésnél a rács a tűztér fenekével egy síkban van, de már kőszéntüzelésnél gyakran fölfelé férősebb térben mélyebbre van helyezve, hogy a tüzelék teljesen befoghassa s ekkép meggátolja, hogy hideg levegő átáramolják rajta anélkül, hogy a tüzelőanyagot érné. Az oly tüzelésnél, melynél az forog fenn, hogy a legcsekélyebb tüzelék ráfordításával a legnagyobb hatás éressék el, jó rácsról kell gondoskodni. A rácsnak az a czélja, hogy az oxygéntartalmú légköri levegőt mennél sok- szerűbben hozza a tüzelékkel érintkezésbe s hogy lehetőleg tökéletes elégést eszközöljön. A levegőnek tehát elegendő átjárhatosságot kell engednie anélkül azonban, hogy a tüzelék áthulljon rajta. Ennélfogva a külömböző czélokra s külömböző tüzelőanyagokra való tekintetből, egymástól eltérő rácsszerkezetek létesítettek, mivel e kérdés nevezetesen a gőzkazán-fűtésre különös fontossággal bír. De épen iigy találtattak fel a közönséges tüzelésre is javított kályharácsok. A mi általában a rács felszínének nagyságát illeti, kisebbszerű szénfűtéseknél a tüzelék minden fontjára, a mely egy óra alatt elégetendő, 75—85 négyszögcenti- méternyi rácslapot számítanak. A rácsrudak közei a tüzelék szerint szűkebbek vagy tágabbak. Fánál a köz 5 milliméter, kőszénnel 8—12 milliméter. A tüztérre nézve megemlítendő, hogy annak mindig elegendő magasnak kell lennie, hogy a láng teljesen kifejlődhessék. Kőszénfűtésnél e magasság 15—20 centiméternyi, keményfa s barnaszén számára 33—36, lágy fa számára 40—45 centiméternyi. A tűztért ajtó zárja el, mely a légvonat szabályozása czéljából tolókával van ellátva. Miután a tüzelőkészülékek fő részeivel megismerkedtünk, térjünk a szobafűtésre szolgáló legfontosabb készülékek, a kályhák, tárgyalására. A kályhák szerkezete sokféle. A fő czél, hogy az elégés által keltett s a kályhafalak által fölvett hő a szoba levegőjével közöltessék, az anyag megválasztására nézve már határozó. A jó melegvezetők az elégési hőt gyorsabban veszik föl, hirtelenebb hevülnek ki, de épen oly gyorsan adják odább s hűlnek ki, míg a rossz melegvezetők ugyanazt a hatást nagyobb időközre osztják el. A dolog természete szerint a kályhák előállítására szolgáló nyersanyagok közt nem igen nagy a válasz-
