Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)

4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak

zol, carbolsav, anilin, pikolin, pyrrhol, toluol, cumol, leukol, paraffin, naftalin, kyanol, khrysén, anthracén ; azonban ezek közül csak egynéhány tartozik itt ránk.

E bő összetételből az következik, hogy a kátrány igen kíilömbözö tulajdonságokkal bírhat a szerint, a mint hogy egy vagy néliánya inkább lép előtérbe vagy nem. így a kátrány olvadópontját már váltakozva 0° egész + 10° C. közt találták ; e jelenségre nézve az az elfogadott nézet, hogy a kátrányok annál magasabb hőmérsékletben lesznek szilárddá, mennél több paraffin foglaltatik bennök. Faj- súlya is ilyen változó 0,96o-től egész 0,990-ig.

A szénhydrogéneken kívül a barnaszén, szénpala stb. kátrányokban még nitrogéntartalmú vegyületek is előfordúlnak, s ezek mellett találni még bennök kén- hydrogént, eczetsavat, vajsavat s több más alárendelt vegyületet, a melyek jobbára a vizenyős részben feloldódnak, míg az illékony olajok csekélyebb fajsúlyúknál fogva elkülönülnek.

Ha a kátrány színén úszó részt magában párlatjuk, már 60Q C. mellett illának el olajok, melyek faj súlya 0,s5o-en alul van, s a melyek csak szénből s hydrogénből állanak. Ezek chemiai összetétele nem állandó, mert különböző olajok elegyét képezik, a melyeket megkíilömböztetésül a csak 240° mellett kifejlő olajos szénhydrogénekből könnyű kátrányolajoknak vagy esszenczidknak neveznek. Bennök néhány könnyen gyántásodó vegyület foglaltatik, miért is nem jó őket a szabad levegőn hagyni, a hol megbámulnák, megfeketednek. Néha a vizenyős kénhydrogén- és kénammon-vegyületek mechanikai lecsaptatás útján nem engedik magukat a kátránytól különválasztani, ekkor az egész tömeget kevés mennyiségű vasgáliczczal (mintegy 4 százalékkal) kell elkeverni, ama bűzös álladékok megkötésére, csak ekkor lehet a párlaláshoz fogni s a külömböző illékony kátrányolajokat egymástól s a gyantás, nem illékony részektől elválasztani.

A kátrány olaj ok párlalása túlhevített vízgőzzel történik s három szakaszra oszlik. Az első szakaszt 60—-120°-ig történő lassú hőfokozás jellemzi, mely alanti hő a 0,7o—0,ss6 fajsúlylyal bíró esszencziákat szolgáltatja. A második 300°-ig tart s nevezetesen a 240 —300° közt a nehéz kátrányolajokat s az úgynevezett kenő 0,856—0,9oo fajsúlyú olajokat fejleszti. A 300° felül kezdődik meg a paraffin párlalása.

Mind e szakaszok lehető szigorúan megszabva megtartatnak, s eredményűk külön gyüjtetik meg, mire mindegyik magában kénsavval, sósavval, oxydáló s szinítő anyagokkal tisztíttatik, s külön túlhevített vízgőzzel párlalás alá vétetik.

A legkönnyebb kátrány olaj okból ily módon nyerni a fotogént. A másodízi olajok szolgáltatják a solarolajat. a mely nagyobb fajsúlylyal s csekélyebb folyós- sággal tűnik ki. A második s harmadik szakasz maradékai, mintegy 280° mellett páriáivá, adják a gépek kenéséhez sokszorosan használt úgynevezett lubrikans (csi- szamós) olajat. Mindez olajok azonban egymásba mennek át s a fajsúly, valamint a forráspont külömböző voltán kívül nines oly tulajdonságuk, mely őket egymástól szigorúan megkülömböztetné.

Ha már most az illékony olajok a tömegből lepárlaltattak, s a mondott legmagasabb hőfokkal a hevítés egy ideig tartott, a retortákban visszamaradó olajos folyadék paraffint tartalmaz. Ezt derítik s hűvös színben, vagy pinczében több héten át veszteg hagyják. Ez idő alatt a paraffin szép gyöngyházfényű táblákban kristályodik ki. Kendők közti sajtolás által elválasztják a még rajtatapadó olajtól s erre tömített kénsavval kezelik. Ez a paraffint nem támadja meg, hanem megbontja az egyéb keveredéseket. Miután a kénsav vízzel való mosás s végül gyönge kálilug236 A világítás, különösen a gáz világítás s az azzal kapcsolatos iparágak.