Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
A kátrányolajok párlalása. 23 7 gal való kezeléssel eltávolíttatott, a szilárd tömegbe mintegy fél százalék stearin- savat adnak, mire a már most víztiszta folyadékot formákba öntik, melyekben ki engedik hűlni. A kiilömböző olajok párlalásánál nyert maradék barna gyantás, kellemetlen szagú tömeget képez, ez a mesterséges aszfalt. Ebből készítenek fekete lakkokat, vas nak való mázfestéket vagy használják tüzelőnek is. A kátrányban foglalt föntebb nevezett testek nagy számát, nevezetesen azokat, melyek savakkal vagy alji természettel bírnak, nagy részben azokban az öblögető vizekben feloldva vannak, a melyekkel a paraffin tisztíttatott, még pedig fölszedte magába a kénsav az összes alji vegyületeket, a kalilúg ellenben a savasokat. Ezek az oldatból előállíthatok s beható vizsgálatok tárgyaivá lettek, melyek alatt a legérdekesebb chemiai összetételű testeknek bizonyúltak. Nem kevésbbé érdekesek ama kiilömböző szénhydro- gének, melyek az illékony kátrány termékekben foglaltatnak, melyek természetének kiismerésére a tudományos vizsgálatok még be nem zárultak. A piszkos, bűzös kátrány a chemiában a legtermékenyebb míveletek tárgyává lett ; egyes alkotó részeivel nemcsak a legpompásabb festékek, hanem a legkellemesebb illatszerek előállítása számára szolgál anyagul. E tekintetben egyrészt csak az anilinre, másrészt a keserűmandola-eszencziára kell utalnunk, a melyekről e kötet illető helyein (a kelmefestés s illttszergyártás fejezetében) van a közelebbi előadva. A kereskedésbe jutott kátrányolajoknak a gyárosok a legkülömbözőbb neveket adták. Valami véletlen folytán a készítésök alapjául szolgált nyersanyag után, vagy a gyáros szeszélye szerint, majd fotogén, majd ásványi olaj, palaolaj. turfa- olaj, szénnafta stb. a nevök. Pedig az egyedüli jelzetes nevök : kátrányolaj, leg- fölebb azzal a megkülömböztetéssel : könnyűek vagy nehezek, s a legpontosabb megkiilömböztető jelök fajsúlyúk s a forranópont. A java kátrányolajok oly tiszták mint a víz, szaguk éles, de nem kellemetlen, gőzölögtetésökkor nincs barna maradványuk, s zárt edényben állva nincs üledékök. A világító anyagul szolgálóknak nyugodtan kell égniök, a kanóczot nem szabad igen megtámadniok s fajsúlyúknak 0,8i&—0,895 határai közt kell lennie. A fajsúly ismerete igen fontos, mert ezzel összefügg az olajok illékonysága s ettől függ ismét a lámpák szerkezete, melyben égettetnek. Mert a míg a könnyű kátrányolajok (0,8i& a fajsúlyúk) minden kanócz nélkül égnek az úgynevezett Beal- féle pára- vagy gőzlámpában (a melyben az olajon fújtató hajt légáramot át, a mely égékeny olajpárákkal telíti magát s meggyújtva ég) vagy a ligroin-lámpában, a nehéz olajok számára kanóczos lámpa kell, melyek leírását föntebb adtuk. A teljesen közömbös solárolajok legczélszerűbben égettetnek mérséklő- vagy carcellámpá- ban stb. s úgy viselkednek azokban mint a repczeolaj. A jó solárolajnak, vagy a mint máskép is elnevezték, a brillantolajnak fajsúlyának 0,885—0,895 kell lennie, 10° C-nál még tisztának s folyékonynak maradnia s nem szabad paraffint kikiűstá- lyoznia. Általában sokban hasonló az egészen jó repczeolajhoz, nyúlóssága épen olyan s megrázatva épen oly lassan gyöngyözik buborékokat mint ez. Szaga hasonlít a fotogénéhoz, csak nem oly erős. Mellesleg hadd említsünk még meg a folyós szénhydrogének közül két vegyiile- tet, melyek a technikában kiterjedtebb alkalmazást nyernek : a gépkenőolajat s a benzolt vagy benzint. Az első névvel illetik azokat a nehéz (kátrányolajokat, melyek faj súlya 0,92o—925, de melyek még — 2°-nál folyósak maradnak s a melegben nem igen illának el, a miért is szaguk gyönge. A benzol ellenben igen illékony, fajsúly szerint azonban nem egészen könnyű kátrányolaj. Némely fajta fotogénből 16, sőt több százalékát is lehet kinyerni s tiszta állapotban víztisztaságú, igen mozgékony
