Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
A Klinkerfuss-féle gázgyujtó. íuinden két hétben kell eszközölni. A víz helyett igen czélszeríí glycerinnel tölteni meg a gázórát, a mely folyadék sem el nem párolog, sem be nem fagy. A lángzók, a melyekből végül a gáz a szabad levegőbe áramlik, hogy elégettessék, a lángtól várt követelmények szerint igen kiilömbözők, s úgy anyagukra mint alakjukra nézve sok módosulást szenvedtek. A sárgaréz vagy egyéb fémből való lángzó, ámbátor nagyon használatos, nem épen a legtartósabb, mivel a finom kiöm- lési nyilások idővel kiégnek és nagyon kitágulnak vagy pedig oxydálás folytán betö- mődnek. Más anyagokat igyekeztek tehát e czélra használni: porczelánt, szallona- követ stb. Ez utóbbinak lávaláng zó a neve s tartósság tekintetében igen jó sikerek érettek el vele. A lángzók szokásos alakjai ezek : 1 .Az egylikü lángzó vagy egyszerű sugárlángzó, melynél a gáz egyetlen egy finom kerek furatból ömlik ki. A láng ennek megfelelően vékony s kicsi s csak lépcsők s ilyesek bágyadt megvilágítására szolgálhat. 2. A háromlikű lángzó mint neve is mutatja, három likból nyeri világítóanyagát. 3. A hasadéklángzó gombosvége fürészszel csinált bevágással bir. Lángja lapos, inkább széles mint magas s utczák világítására használtatik. E lángot alakja miatt pillangószárny- vagy denevérszárnylángzó- nak is nevezik. Ha két hasadéklángzó egymásfelé úgy van irányozva, hogy mindkét láng keresztezi egymást és egy lángot képeznek, ez az ikreslángzo, mely több világot ad, mint a menynyit a két egyes lángzó magában kifejthetne. 4. A halfark-lángzó (kétlikú vagy Manchester-lángzó) a hasadék helyett két nyilású, melyek 45°-ú szögben egymásnak irányúinak, úgy hogy lángjaik kölcsönösen ellapítják egymást. 5. Az Argand-lángzo 126. ábra) utánzata az Argand-lámpának ; likai körben állanak s a láng úgy bévülről mint kivülről levegővel tápláltatik. Ez a lakó helyiségekbe való alak s aránylag véve ez használja ki legjobban a lángot, mivel benne az elégés a legtökéletesebb, de ennek hegyébe mindig légvonatos üveget kell húzni. A Klinkerfues-féle gázkigyújtó. E találmány segítségével állítólag, mert a gyakorlat még nem szól mellette, minden e készülékkel ellátott lángzót egyszerre vagy legalább majdnem pillanatnyi időközben ki lehet gyújtani. Feltalálója e kigyujtónak Klinkerfues göttingai profeszor s találmányának alapeszméje elég érdekes arra, hogy vele megismerkedjünk. Tudjuk, hogy a villamos áram fémdrótoknak áthaladtában ezeket az izzásig hevítheti ; a feltaláló szerint minden lángzó egy kis galvános elemmel kötendő össze, mely csak abban a pillanatban záratik s áramot kelt, mikor a láng kigyújtandó. A mechanikai erő, mely ezt eszközli, a gáznyomás maga, mely a gazométerből oly gyorsan s minden esetre oly rövid idő alatt származik tova, hogy el lehet mondani, hogy minden lángzóhoz egy időben ér. Klinkerfues találmányát víznyomatú galvános gáz kigyújtónak nevezi. Mint már a név is mutatja, a lángzó elzárása hydrosta- tikai utón eszközöltetik akként, hogy a kiárasztó cső egy vízbe merülő harang alsó nyílásába torkollik. A gáz e harangból csak akkor illanhat ki, ha nyomása nagyobb lesz mint a milyen a kiilsö vízoszlop nyomása a harang belsejére. Nappal tehát, mikor a lángok nem kell hogy égjenek, csekély nyomás gyakoroltatik a gazométerből, a mely a gázt nem engedi a hydrostatikai zár alól elillani ; ellenben éjjel a nyomás annyira fokoztatik, hogy a zárt egyenesen megnyithatja. A gáz a lángzón kiömlik, de egyúttal bezáratok a kis galvános elem, a platinadrót izzásnak indúl s a 126. ábra. Argand-féle gázlángzó.
