Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
gáz kigyúl. Mindez gyorsabban esik meg, mint a hogy itt elmondtuk. A míg a lángoknak égniök kell, természetesen folyamatban kell maradnia a nyomásnak ; mihelyt a víznyomás a hydrostatikai zárlatban felülkerül, a víz ismét elzárja a gáznak az útját s a láng elalszik. A találmánynak, ha a gyakorlatban jónak bizonyulna, az volna a megbecsülhetetlen haszna, hogy, mivel az a nyomás, mely a kiárasztást okozza, egyszersmind a kigyujtást is eszközli, zárt térben nem gyűlnék mega veszedelmes gáz, mely annyi robbanásnak volt már okozója. Egyéb anyagból fejtett világító gáz. Ha eddig csupán csak a kőszéngázról szólottunk, annak oka abban rejlik, hogy a legtöbb gáz ebből a nyersanyagból állíttatik elő ; azonban más anyagok is fordíttatnak e czélra, nevezetesen : barnaszén, tőzeg, olaj stb. s ezek néha oly kedvező eredményt mutattak fel, hogy érdemes róluk megemlékezni. A barnaszén s tőzeg (turfa) csak mindig helyhez kötött alkalmazással fognak bírni, mivel jelentékeny térfogatuk miatt a távolra szállítást a nagy költség folytán nem tiirik meg és a kőszénnel a versengést meg nem bírják. Ugyanígy áll a dolog a fával. Azért nem is szabható meg, hol ajánlatos ez anyagokból világító gázt gyártani, hol nem. A szerint, a hogy valamely anyag, föltéve arra alkalmas voltát, valahol olcsón kapható, lehet arra gondolni, hogy a kőszén helyett az dolgoztassék fel gázgyártásra. így Debreczenben, mikor a fa olcsóbb volt, fagázt égettek és csak később tértek át a kőszéngázra, sőt Zágrábban és Brassóban még ma is fából fejtik a világító gázt. A fagáz bizonyos haszonnal jár. A fából gyártott gáznak nagy a világító ereje s az idő, mely alatt a fa tökéletesen felbomlik, igen rövid. Egy retorta 1—2 óra alatt tökéletesen kiűzhető, míg a kőszénnél betart 5—7 órát az üzés a teljes kimerülésig. Gyorsan és sok gáz gyártható tehát a nélkül, hogy nagy tüzelőre és nagy gazomé- ter-telepre volna szükség. Azon kívül a párlás melléktermékei : faszén, fakátrány, faeczet stb. is igen jól értékesíthetők. Az üzés a fánál csaknem olyan mint a kőszéngázgyártásnál. A párlalásra fordítandó fát — fenyőfát — az aszalókamarába viszik, mely a retortás kemencze mögött van, s füsttel melegíttetik s abban 24 órán át hagyják. Egy retortába 50—60 kiló fát raknak s mint rendesen lezárják. Másfél óra múlván be van fejezve a párlalás s a szénsavnak mészszel való eltávolítása után legalább is 16 köbméter (közel 600 köbláb) világító gáz kerül ki belőle. Mint láttuk a tisztító mívelet is igen egyszerű, mert csak egyedül a szénsavval gyűl meg a baj. A fagáznál fontos a lángzók nyílásának nagysága, mert mennél könnyebb a gáz, annál könnyebben áramlik ki s viszont. A fagáz azonban súlyosabb lévén a kőszéngáznál, kiáramlását meg kell könnyíteni, mit a lángzó nyílásának tágasabb voltával lehet eszközölni. Fagáz olyan kőszéngáz-lángzóból égetve, mely számára, hogy egy óráig világítson, 70—100 liter (3—4 köbcentim.) van számítva, rendszerint alig ad világító lángot, míg ugyanaz a gáz tágnyilású lángzóból égetve oly világító erőt fejt ki, a mely a közönséges kőszéngázt felülmúlja. — A tőzeggáz úgy készül mint a fagáz. A vizgáz készítésénél követett eljárás lényegében abban áll, hogy vízgőzöket izzó faszénnel vagy izzó kokszszal teli vas- vagy agyagretortákon hajtanak keresztül. A víz az izzó szénnel érintkezve megbomlik és oly gázkeveréket képez, a mely hydrogéngázból, szénoxydgázból, szénsavból s kevés mennyiségű mocsárgázból áll. A szénsavától mész által megtisztított s lényegileg szénoxydbóls hydrogénből álló gáz, ámbár nem világító, mégis világítási czélokra használtatik az által, hogy 1. Gengembre és Gillard eljárása szerint finom sugárnyílású Argand-lángzó fölé kis platinarostélyt alkalmaznak, a mely a lángban csakhamar fehéren izzóvá lesz s a 230 A világítás, különösen a gázvilágitás s az azzal kapcsolatos iparágak.
