Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A világítás, különösen a gázvilágítás s az ezzel kapcsolatos iparágak
csurdogál, a melynek felső nyílt vége csak kevéssel áll fölebb az / palaczk ömlőnyilá- sánál. Mihelyt az olaj a g színéig hatolt, a közlekedő csövek ismert törvénye szerint e-ben is oly magasan áll, hogy az/ ömlőnyilását elzárja, mikor is több olaj már nem csordulhat fl'-be, mert az e paláston át i-nél betóduló levegő már nem férkőzhetik f be. Mihelyt azonban a kanóczon elégő olaj folytán r-ben az olaj tükre annyira alább száll, hogy az/ nyílása ismét szabaddá lesz, ismét levegő tódul be, mikor ismét annyi ideig foly ki belőle az olaj, mig nyílását ez el nem zárja. Ily módon tart e játék mindaddig, mig az olajos palaczk teljesen ki nem ürült. A kanócz kerek csőben fészkel, a melyben fogasrúddal fel-alá tolható, ügy a kanócz, mint a béltok üreges, mi által a levegő azon belül is a lánghoz férkőzik. A kettős légvonatos lámpákat s az üreges csöves kanóczot Argand svájczi polgár találta fel 1786-ban s ezzel a világítást lényegesen előmozdította. A béltok aljába a h kis kármentő van rácsavarva, melynek az a rendeltetése, hogy a netán a kanóczon túlömlő olajat felfogja ; de ennek nem szabad a béltok elöl a levegőt elzárnia, miért is oldalasán át van törve, azaz likakkal van ellátva. Koronként e kármentőt, mielőtt a benne meggyűlő olaj e nyílásokhoz érne, ki kell üríteni. A lámpaiiveg egy kalákában áll, mely a béltokra jár s azon fel-alá tolható. Maga a lámpa rúdra vau erősítve olyképen, hogy ott, hol a lángzó s olajtartó súlypontja van, marok (Nuss) van alkalmazva, mely a fennálló rudat körülmarkolja, a melyen fel alá tolható s tetszés szerint csavarral rögzíthető. E rúd alján tömör, nehéz láb van, mely az egész lámpának szilárd álláspontot kölcsönöz. De bármily czélszeriinek is mutatkozott e tolólámpa, mely nevét fel alá tolha- tásáról vette, ennek is mint előzőjének az a nagy hibája volt, hogy környezetének aránytalan nagy részére árnyékot vetett. Hibája volt az is, hogy ha több olaj folyt a lángzóhoz, mint a mennyit ez elfogyaszthatott, nagyon is sok olaj ömlött rajta ki, a mi a lángot elojtotta. Ezt a túlömlést okozhatta az, hogy a palaczk nem záródott le teljesen, hogy a lámpa sem állt egyenesen, de okozhatta az is, hogy a pa- laczkban megfogyván az olaj, a fölötte gyűlt levegő hirtelen kiterjeszkedésével szorította azt ki. A kiterjeszkedés oka viszont lehetett a megváltozott légnyomás (a légsúlymérő alábbszállása), vagy a fokozódott hőmérséklet. A legtöbb esetben a hő folyt be rá. Ha pl. a palaczkos lámpát félig telve egy szobából a másikba vitték, melynek hőmérséklete tegyük, hogy 20°-kal volt több, a levegő eredeti térfogatának közel Vw-ével terjedt ki, ránehezedett az olajra s kiszorítá azt. A koszoríis-, karikás- vagy astralis-lá»ipáknak, melyeket shiawóm-lámpáknak is neveztek (sine umbra = árnyéktalan), olajtartója valamivel a láng alatt e körül karikát képezett, a mely egyszersmind a harangalakú ernyőnek is támasztéka volt. Lángzója olyan volt, mint a tolólámpáé. E kettővel egy sorba tehető a Berzelius 210 A világítás, különösen a gázvilágitás s az azzal kapcsolatos iparágak. 109. ábra. Berzelius lámpa 108. ábra. Palaczkos lámpa.
