Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Az illó olajok és az illatszerek
198 Az illó olajok és az illatszerek. mert az az illó olajok közt külön tért kivan. Ez t. i. egy chemiai folyamat terméke, mely folyamat akkor áll be, ha két magában teljesen szagtalan olajat a hőben egymásra engedünk hatni. Ez anyagok közűi az egyiknek a neve emuisin, a másiknak amygdalin. A keserű mandolában mind a kettő bennfoglal tátik, miért is, ha a man- dolákat összetörjük s a törékből a zsíros olajat sajtolással kiválasztottuk, vízzel páriáivá kihajthatjuk az olajat s meggyüjthetjük az elötében. Páriáit olaja színtelen, erős szagú, a víznél nehezebb és csak 100° fölött indúl forrásnak. Ha külön finomításnak nem vettetett alá, mérges tulajdonságú, mert rendesen jócskán van benne kéksav. A levegőn megbomlik s benzoesavvá változik. Minthogy a keserűmandola- olajat süteményekben, likőrökben stb. használják, a kénsav kitakarítása igen fontos. A nitrobenzol, a mely mint már említettük, teljesen olyan illatú mint a keserűmandolaolaj, sok tekintetben szolgálhat keserűmandolaolaj gyanánt s szolgál is, mert sokkal olcsóbb módon állítható elő. A nitrobenzol rokon a nitrobenzyllel s keserűmandolaolaj szaga van. Fordúljuk már most az illó olajok más osztályához, a melybe tartozókat a szóban voltaktól már ama benyomás után, melyet szagló érzékünkre gyakorolnak, szigorúan megkiilömböztethetünk. Mert ha amazok épenséggel kellemes illatjuk következtén keresettek, ezek igen rossz szaguak, s csak az által lesznek fontosak, hogy gyógyító czélokra vagy pedig fűszerül használtatnak. A hagymák, retkek, mustár stb. oly növények, melyek minden népnél becsben állanak. A zsidók zúgolódtak a pusztában s mondának: «megemlékezünk az ugorkákról és dinnyékről, és a párhagymákról és a vereshagymákról, és a foghagymákról.» A spanyolok s olaszok vöröshagyma nélkül nem tudnak lakomázni, és hogy mi magyarok sem vagyunk jobbak e tekintetben a Deákné vásznánál, az köztudomású, sőt a pirítóst s rostélyost «magyar vanilliá»-val az inyeskedés netovábbjának tartja nem egy hazánkfia. E növények közkedveltségöket köszönik a bennök foglaltató illó olajoknak, melyek magukba előállítva, mint már említettük, néha igen bűzös szaguak. Az e nemű olajok mindannyian oly alkotó részszel bírnak, melylyel a fönnebb tárgyaltaknál nem találkoztunk, ez a kén, s úgy látszik szabályúl vehető, hogy az ily olaj annál büdösebb, mennél több rejlik abból benne. A kén úgy látszik oka annak az izgatásnak, melyet ez olajok a bőrön kifejtenek, miért is igen bő alkalmazást nyernek az orvoslatban. A mustártapasz hatása pl. csak azon az illó olajon alapszik, melyet a mustármag tartalmaz. Majdnem minden kéntartalmú olajnak fajsúlya nagyobb a vízénél. A mustárolaj kivételével ritkán állíttatnak elő tisztán. Velők közeli rokonságban áll, de csak a szagra nézve, a kozmaolaj, melyet szintén az illó olajok közé kell soroznunk. Az illatszerek gyártása, a mely kiválólag az illó olajok előállításán, finomításán s különös készítmények előállítása czéljából való keverésén alapul, némely vidékeken, melyek természetes fekvésöknél fogva illatos virágok termesztésére kiválóan alkalmasak, rendkivűli jelentőséggel bír, és Nizza, Cannes s Grasse környékbeli lakossága nagy részt abból a jövedelemből él, melyet az áldott égalj az ott buján termő növények illatában nyújt. Hogy mily roppant meynyiségű jóillatú virágok dolgoztatnak fel, bizonyítják az adatok. Egy caunesi illatszergyáros évenkint felhasznál 140.000 font narancsvirágot, 12.000 font akáczvirágot, 140.000 font rózsaszirmot’ 32,000 font jazminvirágot, 20.000 font ibolyát, 8000 font tubarózsát s megfelelő mennyiségű spanyol orgonavirágot, rozmarint, mentát, czitromot, kakukfüvet s számos más jóillatú növényt s növényrészt. Egészben Nizza és Cannes termesztenek 50.000 font ibolyát, a mely virág itt legjobban díszük ; Nizza
