Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Az illó olajok és az illatszerek
Az illő olajok tulajdonságai s Összetételük. 197 színtelen s ismert szagával bír. Fajsulyának nem szabad 0.27-nel magasabbnak lennie. Már a közönséges hőmérsékletben is megmerevíti s 150° C. fővűl. A velen- czei terpetin párlalásakor meglehetősen tiszta gyanta marad vissza, mely kolofo- niumképen képez árúczikket. A levegőn hagyva, mohón nyeli el az oxygént, rövid idő alatt térfogatának húszszorosát is, s végűi teljesen gyantává változik. Tiszta sósavas gőzök terpentinolaj gőzével együttesen páriáivá, az olajat sajátságos kámfor- szerű vegyűletté változtatják, a terpetinkámforrá. A fenyoalaj kevésbbé jó fajta terpetinolaj , a mely a szurokfőzésnek mellék terméke. A terpetinolaj minden gyantát, úgyszintén minden illő s zsíros olajt felold s e tulajdonsága alkalmassá teszi a lakkgyártásra, az olajfestéknek hígítására, pecséttisztításra s más illő olajok hamisítására. Illatszerül nem szolgál, de borszeszszel elegyítve a világítás kérdésében egy ideig mint kamfin szerepet játszott. A czitromolajat a czitromnak (Citrus medica) héjából sajtolják. A likörgyár- tásban s a finomabb sütemények készítésénél gyakran használják. Nagy hidegben stearoptákat rak le. A Citrus bergamium gyümölcsének héjából nyert olaj az úgynevezett bergamottaolaj ; ez már 0°-nál megmerevedik s valamint a narancsolajnak, mely a Citrus aurantium sinensisből való oly fajsúlylyal bír, mely a czitromolajéval (O.85) teljesen összevág. Mindez olajok kiválóan Szicziliában, úgyszintén Spanyolországban s Portugáliában gyártatnak. Az oxygénhíjas illő olajok csoportjában érdekes a rózsaolaj-stearopta, melyet a rózsaolajból vizes borszeszszel való rázás által, a melyben oldhatatlan, lehet kiválasztani. Ez oly összetételű mint a parafin : 1 atom szén 2 atom hydrogénre. Az oxygéntartalmú illő olajok száma is nagy. Majdnem minden illatos virágból mást-mást lehet nyerni, noha nagyban még kevésből állították elő eleddig tisztán A Pimpinella anisum magva adja az ánisolajat ; a kasszia-olajat nyerik a Laurus cassia kérgéből ; az Anethum foeniculum magvából nyert olajnak stearoptáj a telj esen összevág az ánisolajéval ; a köményolaj a Carum carvi magvaiból kerül, a Mentha crispa fűből a fodormentaolaj stb. A levendulaolajt nyújtja a Levendula spica var. latifolia, s arról ismeretes, hogy firniszek s a porczellánfestés festékeinek eldörzsö- lésére használják. Ez olajok mindannyian könnyebbek a víznél. A szegfű-olaj ellenben, mely az Eugenia caryophylatta bimbajából való, a vizfenekére száll. Kalilúggal kezelve két külömböző olajra bontható, melyek közül az egyik a terpetinolajjal isomeriás. A legbecsesebb illő olaj a neroli-olaj, melyet a narancsvirágból készítenek; ára majdnem egy a rózsaolajéval. Magában nincs oly kellemes szaga, mintha tér fogatának 20- vagy 30-szorosával van hígítva. E tekintetben oly magatartási! mint a Törökországból hozzánk érkező rózsaolaj. A rózsamívelés ott az olajnyerés czéljából egészen külön iparágat képez. A rózsabokrokat nem hagyják magasra nőni, hanem törpére nyesik. A fakadó bimbókat minden reggel begyűjtik s azonnal szirmaira tépik, melyeket vízzel páriáinak s a párlatot, melybe az olaj feloldva van, az éjen át künn hagyják a hidegben, hogy az olaj a víztől különváljék. A vödrök ez alatt nedves kendőkkel vannak lefödve. A nyeremény természetesen igen csekély, mert ha 20.000 rózsa párlaltatott, a legkedvezőbb esetben arra lehet számítani, hogy a vízen oly olajhártya képződik, mely meggyüjtve körülbelül egy rúpia (70—100 krnyi ezüstpénz) súlyú olajat tesz ki. A rózsavizet ismételten új virágok párlalására fordítják. Tiszta rózsaolaj a kereskedésben tán sohasem kapható, mert az, melyet e név alatt árúinak, rendszerint gerely (geranium) olajjal vagy szandálfaolajjal van elkeverve, miáltal mennyiségre több lesz. Fentartottuk magunknak, hogy a keserű mandulaolajról külön teszünk szót,
