Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás
A stearínsav előállítása. 1 RI Az ilyeténképen javított stearingyertyákat Milly 1834-ben «bougie de l’Etoile» név alatt hozta a kereskedésbe, de magas áruk miatt az első időben inkább fényűző tárgyúi szolgáltak, s további javításokat kellett eszközölni a stearinsavgyártás módszerében, hogy az ily gyertyák az általános házi szükséglet tárgyává legyenek. Lényeges haszon háromlott abból a fölfedezésből, hogy a folyékony elainsav igen becses anyaga lehet a szappangyártásnak, a mely még a faolajat is sok tulajdonságára nézve pótolhatja. Az egyik alkotó résznek nagyobb értékesítése folytán azonban a többieknek kellett olcsóbbá válni, s e nemzetgazdasági tétel javára szolgált a stearinsavnak. 1839-ben már magában Párisban 9 stearingyertya- gyár volt, más országok sem maradtak hátra s az új iparág különösen Ausztriában vergődött jelentőségre. Magában Bécs városában s környékén vagy 28 nagyobb műtelep áll fenn, melyekben Apollo s Milly nevű stearin és egyéb vegyülékű gyertyákat nagy mennyiségben állítanak elő. Magyarországon már az 50-es években állt fenn egy steariugvár Pesten, és a 60-as évek vége felé egy Temesvárt, de ezek tőke híján megszűntek. Jelenben két stearingyárunk van mindössze : egy Budapesten a «Flora» czímű s egyik Nagy-Szebenben. Ez utóbbi évenkint 5000 mázsa gyertyát készít, mig a «Flóra» gyár évenkint 25 ezer mázsa gyertyát, 25 ezer mázsa szappant, 2000 mázsa glycerint s 5000 mázsa margarint. A magyar stearingyártás, moudja a budapesti kereskedelmi s iparkamara legutóbbi jelentésében, még sokkal nagyobb mértéket ölthetne s arra volna hivatva, hogy teljesen kiszorítsa a használatból egyfelől a túlságosan drága s rossz faggyúgyertyát, másfelől pedig a nálunk meghonosodott osztrák gyártmányokat, melyekkel honi iparunk ár s minőség tekintetében jól megállja a versengést. De iparunk ez ága nehezen tud felkapni a bécsi gyertyákkal szemben, mert a közönség ezekről azt a megrögzött előitéletet táplálja, hogy jobbak a honinál. E nehézséghez járul az, hogy a nyersanyagot a hazai gyárosoknak külföldről kell hozatni : a szódát, elaint, csontfaggyút, sőt még a közönséges faggyút is Minthogy sok hízott marhát hajtunk külföldre, s mivel a földmíves osztály nálunk kevés húst fogyaszt, a stearingyártáshoz szükséges faggyúnak csak kisebb része szerezhető meg benn az országban, mig a nagyobb részt Német-, Orosz- s Oláhországból s Amerikából kell hozatnunk. A magyar stearin- gyertya fogyasztási piaczát Magyar-, Oács-, Cseh- s Morvaország képezi. A stearínsav előállítása faggyúból — minden kérődző állat zsírja igen gazdag stearinsavban — következőleg történik. Legelőbb hogy a glycerint a zsíros savaktól elválaszszák, a kiolvasztott faggyút mészszel szappanosítják. Mintegy 20 hektoliter térfogattal biró ólombélésű nagy fakádakban (91. ábra), melynek egy-egyébe 500 kilo faggyút s 800 liter vizet tettek, olvadásnak indítják a faggyút a kádak aljában levő vízgőzös cső által. Mikor az összes fagyú megömledt, folytonos kavarás közben 600 liter mésztejet adalékolnak belé, a mely 70 kilo égetett mészet (a faggyú súlyának 14 százalékát) tai’talmazza. A kavarást többnyire emberi kéz eszközli, mert bármily mechanikai munka is ez, mégis kis közbejövő esetek veendők folyvást tekintetbe, a miknek elintézését a géptől nem lehet várni. A mészszappan vízben oldhatatlan, s mikor 6—8 órai hevítés után a mívelet be van fejezve, magától válik külön a glycerintől, mely a vízben marad feloldva. E sárgás glycerinoldatot lecsapolják s glycerinnek dolgozzák fel. A nyert szappanban azonban a szilárd stearinsav mellett még folyékony elainsav is foglaltatik, a mely, mint a glycerin, a zsírtömegnek azt a pépes látatot adja, melyet a stearin- gyertyánál épen mellőzni kívánnak. Hogy e két sav egymástól elválasztassék, a szappant előbb erősen hígított forró kénsavval bontják meg. A kénsav mennyisége 500 kiló faggyú s 70 kiló mész után 137 kilo. A kénsav a mészszel vegyül s gipszet
