Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás
A szappan sózása. 173 maróvá lesz s lecsapolható. Jelenleg vannak gyárak, melyek igen erős s tiszta marónatronoldatot készítenek. Ezek azonban a közönséges használatra drágák s csak finomabb szappanok készítésénél vétetnek alkalmazásba. Újabb időben a Grönlandban bányászás által nyert kryolith ásvány nyert nagy jelentőséget a szódagyártás úgyszintén a szappanfőzőlúg közetlen előállításának terén. A kryolith áll flüoraliminiumból s fluornatriumból s oly könnyen megbontható, hogy mészszel való hevítésnél fluorját átengedi a kalciumnak, mi alatt más két alkotó része : az aluminium s natrium, a mész oxygénjével vegyül s ezzel agyagföldet s nátriumot képez. Ez átalakítás igen czélravezetően történik hevítés által víznek liozzájárultával. Tehát maró natronlúg keletkezik, melynek oldatában agyag- föld van. A szódagyártás czéljainál ez ásványi adalékot el kell távolítani, a szappan- gyártás azonban megtűri, ámbátor, mert csak a szappan súlyát növeli, s nem egyszersmind jóságát, a közönség károsodik vele. Az oldhatatlan fluorkalciumról leszűrt lúg azonnal mesterluggá dolgozható fel. A szappanosok e szódát ásványi széksó névvel illetik. Már most, hogy a mosólúgból s a zsíranyagokból a zsírsavas alkali képződhessék, a melyből a szappan áll, szükséges ezeket egymással benső érintkezésbe juttatni. Ez történik az által, hogy a faggyút épen mint a lúgot hevítik, s ekkép megömle- désre indítják, mert csak folyékony állapotban válhatik teljessé a kölcsönös behatás. E mivelet maga a főzés. Az erre szolgáló, aránylag mély főzőkazánok alul, a mennyire a tűz nyaldossa, vasból vagy rézből valók, azon felül fából való vagy falazott koszorúja van, melynek az a czélja, hogy a főzés alatt erősen habzó tömegnek legyen hová fölemelkednie. Nagy gyárak gőzfűtést használnak vagyis a szükség szerint gőzt árasztanak a fözőkazánba 6 így a tömeg közetlen tűzhő nélkül hevíttetik s tartatik forrásban. A kazánba legelőbb mesterlúgot tesznek. Ha pl. 10 mázsa faggyút szándékoznak szappanná változtatni, megtöltik a kazánt a kellő mennyiségű 20 százalékos mesterlúggal (körülbelül 500 literrel), beléteszik a faggyút, befödik a kazánt elemelhető födéllel s a tömeget koronkénti kavarás mellett öt óra hosszat főzik, közbe-közbe felszaporítva még a mesterlúgot. A megömlött faggyivval a lúg kezdetben tejszerő levet képez, a mi mutatja, hogy a chemiai hatás megindult. Ha a folyamat be van végezve, a tömeg átlátszó, sűrű fagyalékot képez, az úgynevezett szappanenyvet. Ha ennek meg van a kellő sűrűsége, új lúg hozzáadására nem szabad lngabbá válnia, a kavarólécz- ről nem szabad csöppekben lefolynia, hanem összefügő sugárban, kőre öntve pedig sűrű fagyalékká kell merevednie. A míg nincs ily állapotban folyton tart a fűvölés s a szappanosnak kell tudnia, váljon a zavarosság a lúgsó híjából tart-e még, a mely esetben még önt hozzá mesterlúgot. Ha a kivett próba a kellő tulajdonságokkal bír, következik sorra a sózás mívelete. A sózás* A folytatott forralás s kavarás közben apránként konyhasóoldatot vagy szilárd sót adnak a kazánba (100 font faggyúra 12—10 fontot számítva), a hol az, ha kezdettől fogva káliból (hamúlúgból) natronszappanra irányult a munka, kettős hatást gyakorol. Ekkor t. i. a szappanfolyadék (zsírsavas kali) s a sófolyadék (chlornatrium) közt chemiai csere áll be oly módon, hogy mindkettő aljának fémes elemét egymással fölcseréli ; tehát chlórkalium keletkezik, a mely a folyadékban oldva marad, a míg a zsírsavak a nátronnál zsírsavas nátronná vegyülnek. A sózással tehát natronszappant nyerünk , noha a főzés kálival (a fahamúból) történt. A kész szénsavas kálit (a liamúzsírt) ritkán alkalmazzák, ha natronszappan készítése a czél, mivel e czélra a szóda közetlen s hasonlíthatlanúl olcsóbb segédszer. A hámúzsírt a ritkább eseteknek, a lágy kaliszappan készítésére tartják fenn.
