Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás
172 A szappanfőzés és gyertya gyárt ás. fenn, a szappanfőzésnek szintén fontos nyersanyagát képezi, sőt a terpetin, kolofo- nium s hasonló gyanták is szappanfőző anyagúi szolgálnak, a mely czélra még a legsilányabb zsír- s olajfajták is még értekesítlietők. A gyanták t. i. melyek egyne- hánya igen olcsó, hasonló chemiai alkatúak mint a zsírok, a mennyiben oly gyantasavakat tartalmaznak, melyek az alkaliákkal szintén vegyülnek. Ez utóbbiak egészen úgy viselkednek, mint a szappanok. A gyantaszappanok nélkül nevezetesen nem lehetnek meg a géppapiros-gyárak. A gyanták alkalmazása zsírt takarít meg a szappanosnak, egyúttal a szappant keményebbé teszik s szintén lehetővé teszik a a nagyobb víztartalom elrejtését. A közönséges zsírokból szappan csak az alkaliákkal való hosszabb főzés által nyerhető ; mert bár a zsírsavak az alkaliákhoz vonzódással bírnak , a zsíranyagok fönebb jelzett megoszlásának kell előbb megtörténni, s ez csak lassankint következik be, főleg azért, hogy a zsír nem fogja a vizet. Kisérletkép azonban legalább pillanatnyi szappanképződést lehet előidézni, ha egyrészt marókalit, másrészt zsírt forró borszeszben feloldunk s mindkét oldatot együvé öntjük. A kokuBzdióolaj azonban itt is kivételt képez annyiban, hogy a szappanodás a főzés alatt gyorsan megy végbe, sőt hogy már a 80° C-ra való hevítés elég arra, hogy azon natronlúg jelenlétében a szappanképződés meginduljon. A szappanfőzés módszerei. Ezek ismertetésénél a legrégibb szappanfőzési módszerből indulhatunk ki. Ennek terméke a natronfaggyúszappan, melynek előállításához tiszta faggyún kívül mindenféle állati zsírok hulladékai használhatók, még ha tisztátlanok s avasok is. A kiolvasztott faggyú után a szappanfőzés második fontos nyers anyaga a lúg, nemcsak amennyiben a szappannak egy alkotó részét teszi ki, hanem mivel a faggyúra s általán a zsírokra gyakorolt chemiai ráhatása által ezeket megbontja s a szappanodást idézi elő. A szappanfőző lúg a 89. ábra. A lugzó. régi eljárás szerint a fahamúból készül a következőleg : A megszitált liamút kövezett padiakra kiteregetik, meghintik annyi vízzel, hogy összecsomósodjék, lapáttal jól meghányják s rakásba halmozzák. A hamúrakás tetejét bemélyítik s e mélyedésbe Viu—Vis rész égetett meszet tevén, ezt annyi vízzel öntik le, hogy megaludjék, s az oltás alatt liamúval betakarják. Miután az oltott meszet a liamúval jól megforgatták, kilúgzás czéljá- ból a lúgzóba teszik. Ez hordódongákból vagy öntöttvasból való kettős fenekű edény, melyből a levegő a h csövön, a dörgőn szabadul ki. A felső fenék likas ; kettejük közt gyűl meg a lúg. Csapja alatt egy nagy edény van felállítva, melybe a kész lúgot bocsátják. A szűrőfeneket szalmával vagy egy goromba vászonnal terítik be, melyre ráverik a kamút s ezt gyakran leöntik vízzel mindaddig a míg az utoljára lefolyó már csak tiszta víz. Rendesen háromféle külömböző lúg készül, t. i. 1. a mes- terlúg 8—12 százalék kalitartalommal, 2. a pótlás 8—10 százalék kálival, s 3. a gyönge lúg, mely már csak 1—4- százalék kálit foglal magában. Ez utóbbit a netán még használatba vett második lugzókád kilugzandó halmijára öntik tiszta viz gyanánt. Ma azonban a hamúlúg már csak mellékessé lett, mert nem nézve azt, hogy a fahainú mindinkább ritkább lesz, a széksógyártás nagy lendülete lehetővé tette, hogy a czél biztosabban, gyorsabban és olcsóbban érhető el. A hamú helyett tehát most többnyire széksót, szódát, vagyis szénsavas nátront használnak, feloldják forró vízben s a forró oldatot a lúgzóban levő mészre öntik, a hol a folyadék csakhamar
