Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Az inga és központfutó gépek
44 Az inga és kőzpontfutó gépek. Az inga. Minden szilárd test, mely valamely ponton forogliatóan olykép van felfüggesztve, liogy valamely vonzó vagy taszító erő befolyása alatt a körül lenghet, inga. A közönséges ingánál ez az erő a nehézkedés ; tehát, mint a mérlegnél is láttunk, a mozgás föltétele, hogy függesztőpontja ne essék egybe a súlyponttal. Ha az 56. ábrában a a függesztöpont, e a súlypont, akkora e a nyugalmi állás. Ha a fonálra kötött golyót t?-felé mozgatjuk és eleresztjük, súlyánál fogva a föld középontja felé törekszik, esni készül. Mozgásának törvényei azok, melyeket szabad testek esésében észlelhetünk. A szabad-esés. Míg a szabad világűrben bizonyos sebességgel mozgó test örök- kétig ugyanazon egyenesvonalú irányban s mindig egyenletes sebességgel haladna — mert nem találkozik ellenállásra, mely erejét elfogyasztaná, s nem oly erőre, melynek hatása a követelt irányból elterelné — minden más testek közelében végbemenő mozgásra az ezekből kiinduló vonzás hatással van. A magasba fölvetett test nem bir eredeti egyenesvonalú irányban tovább szállni, a nehézkedés levonja a földre, s mivel ez szakadatlanul működik, a liajitóerőből és nehézkedésierőből, oly mozgás tevődik össze, melynek egész külön repülő pálya a következménye. A sebesség változik, mert azt az erőt, mely a követ a földtől el akarja terelni, a folyton működő nebézkedés egyre csökkenti, s végül egészen megsemmisíti, a fölfelé való mozgás lassúdik, míg végre semmis lesz (egyenletesen lassúdo mozgás)-, e pillanatól fogva a nehézkedési erő egy maga működik s beáll a leesés. Ha a hajító mozgás fölfelé irány- zott tetőirányos volt, a repülő pálya ily irányú marad, mert a nebézkedés ugyanez irányban hat, csakhogy ellentétesen. Ha azonban a hajítás a látó határ felé irányult, a repülő pálya ama bajtalékos (parabolikus) alakot ölti, melyet közetlen megfigyeléssel észlelhetünk. Ha a követ valamely emelkedett pontról szabadon leejtjük úgy, hogy az csak a föld vonzásának enged, mozgása akkor sem marad egyenlő. A tapasztalás kitüntette, hogy az első másodperczben a bejárt út 4'9 méter, a másodikban 3x4,9= 14,7 méter, a harmadikban 5 x 4,9 méter = 24,5 méter, a negyedikben 7x4,9 = 34,s méter stb. úgy hogy négy másodpercz alatt 34,a -f 24,5 + 14,7 + 4,9 méter = 78,4 métert járt be, s a negyedik másodpercz végével 39,2 méter sebességgel ér le, míg a harmadik másodpercz végével 29,4 méter, a második végével 19,e méter s az első másodpercz végével 9,8 méter sebességet nyert volt (egyenletesen gyorsuló mozgás). E számok, melyek csak a földre vonatkoztatva bírnak értékkel, — a napon, mivel ott a nebézkedés jóval nagyobb, nagyobbak, a holdban ellenben sokkal kisebbek lennének — a a következő törvények által, melyek az összeges világűrre érvényesek, általánosan így fejezhetők ki : Az esés törvényei : 1. Az elért sebességek oly arányban vannak, mint az esés ideje alatt elmúlt idők, vagyis, ha a szabadon eső test sebessége az első másodpercz végével = 9,s méter, akkor a második, harmadik, negyedik másodpercz végével a sebesség viszonyítva = 2x9,b = 1 9,0 méter ; 3x9,s = 29,4 méter ; 4x9,s = 39.2 stb. 2. Minden következő másodperczben bejárt út növekszik mint a páratlan számok (1 x 4,9 ; — 3 x 4,9 ; — 5 x 4,9 ; — 7 x 4,9 méter stb.) 3. Az egészben bejárt útak oly arányban vannak, mint a megfelelő idők négyzetei (1 x 1 x 4,9 méter ; — 2 x 2 x 4,9 méter ; 3 x 3 x 4,9 méter stb.) Galilei az egyenletesen gyorsuló mozgás e törvényeit akkép fedezte föl, hogy nehéz testeket ejtett le Pisa tornyából és kifejté azokat lG38-ban. Ugyanekkor megmutatta, hogy kisérleti adatok megnyerésére használható a lejtő is, mert habár az ezen legördülő golyó nem is mutat oly sebességet, mint a szabadon eső, a végsebesség, az időszak' és más bejárt út aránya mégis ugyanegy marad.
