Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűszerek, orvoslószerek és mérgek
138 Fűszerek, orvoslószerek és mérgek. érett magot, melyet árnyékban hevertetnek mindaddig, míg vöröses húsa rothadásnak indul, mikor is ezt lábbal tiprás s mosás által lefoszlatják róla. A magról nevelt csemete 2—3 év múlva nyújt először terméket, a bujtványok már 1—IV2 év múltán. Az ültetvényt évenkint háromszor, négyszer kell gyomlálni, a cserjék körüli földet purházni, feltölteni. Mikor a hajtások két ujjnyi vastagságúak lettek, lemetszik éles késsel, árnyékban meghámozzák s a külső kérget levakarják a tulajdonképi fahéjról. Ez utóbbi ugyanazon a cserjén kiilömböző minőségű. Sudár vékony hajtásai adják a legjobb fahéjat, a mely világossárga s papiros vékonyságú. Egy nap elég megszárítására. Az alsó, erősebb ágak héja csekélyebb fajtájú, s a kereskedésbeli közönséges fahéj nem is a fahéjfáról való, hanem a közel rokon kasszia-nemekről (Persea cassia stb.), melyeket ép így mívelnek s az áttelepítést más vidékekre könnyebben megszenvedik, így jelenleg Javán, Kelet-Indiában, Cochiu- chinában, Martiniqueen s Guayanan nagy mennyiségben termelnek kassziafahéjat, a mely kevésbbé zamatos s édes, ellenben csí- pősebb a valódinál. A kereskedésben előforduló fahéjvirág a kasszia-félekről kerül, melyeknek ez éretlenül leszedett virágtakarós gyümölcse. A fahéj szagával s ízével bir. A legdurvább fahéj faj fákból s a hulladékokból párlalják a fahéjolajat; leveleiből szintén illő olajt nyernek, s az érett fekete-kékes bogyókból, melyek olyan nagyok, mint a borókabogyók, jószagú viaszt készítenek. A fahéjcserje gyökerei, valamint a közelro- kon kámforfa (Persea camphora) s némely más délázsiai fa (Dryobalanops aromatica Szumatrán stb.) száraz párlalással szolgáltatják az orvoslószerűl ismert kámfort. A kardamom s gyömbér. Az amomeák növénycsoportjának afrikai s délázsiai fajai szolgáltatják az úgynevezett paradicsom-magvakat. A fűszerkereskedők a magvak vagy a maghüvelyek alakjai szerint, részint pedig a származásihely szerint egész nagy sorát külömböztetik meg a paradicsommagvaknak. Ezek termesztésének s beszedésének módja az országok s a növényfaj szerint egymástól többé- kevésbbé eltér. Röviden csak azt említjük meg, a mely Kurg tartományban, Kelet-india Gatli-hegységének nyugati lejtőin szokásos. A kardaraom-növény (Amomum-repens) ott vadon s buján terem a legmeredekebb sziklalejtőkön, melyeket a nap sugarai közetlenűl sohasem érintenek, mivel egyik félévben árnyékban vannak, mikor pedig a nap éjszakon áll áthatatlan köd s felhőkbe vannak burkolva. Kardamom-kertet csak jómódú családfő tarthat fon, a ki majdnem négy éven át birja viselni a munkabért s egyéb költségeket; ennyi ideig tart ugyanis, míg az első gyűjtés ideje elérkezik. Az ily vállalkozó bizonyoz számú munkást szegődtet, ellátja őket élelmezéssel s kivonul velők a falútól gyakran mérföldekre távol levő hegytorokba, mely fűszeres kertté változtatandó át. Kikeresnek egy meredek sziklafalat, 72. ábra. A gyömbér.
