Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűszerek, orvoslószerek és mérgek
A fahéj. 137 kívül lehulló gyümölcs födözi a helybeli szükségletet. Miután a gyümölcsből kivett gyümölcsöt a napon szárították s egy ideig enyhe tűz fölött füstölték, leliántják róla a magiepeit (macist). A tulajdonképi diót. i. még szarúnemű héjjal van borítva. Ezt úgy hántják le, hogy a diókat mészvízbe rakják; végül megmossák s újra megszárítják. Ezt az eljárást a hollandok hozták be, hogy a diók csírázó erejét megsemmisítsék, s ez által meghiúsítsák a fának elterjesztését másfelé. Ez azonban teljesen haszontalan elővigyázat, mert azok a diók, melyek körülbelül egy hétig száríttattak a napon, többé már nem csiráznak, s azokat a magvakat, melyeket elültetés czéljából el akarnak szállítani, azonnal nyirkos földbe kell takarni. A meszezés által a diók sok nyirkot vonnak magukhoz, költséges hordóra verést tesznek szükségessé s szállítás közben mégis gyakran elromlanák. Mért is újabban a szarúliéjat rajta hagyják, nem me- szezik s gyékényzsákokban szállítják, mint a kávét. A roszabb diókból melegítés s sajtolás által nyerik az orvosló- szerül s muskotályszappanhoz hasz- nált'muskotályvajat s Indiában a maglepel párlásával készítik az illő mus- kotályvirág-olajat. A fának tulajdonképi virága szagtalan. A Banda-szigetek évi termését (egy fára 5—7 kiló diót s muskatály- virágot számítava) 3000 métermázsa dióra s 800 métermázsa muskotályvirágra becsülik. Kisebb mennyiség kerül Javáról, Szumatráról, Kelet- Indiából s Brazíliából, hová a fát később átplántálták; 1772-ben a fran- cziák meghonosították Isle de Fran- ceon, Cayenneben s az Antillákon ; 1796-ban az angolok a Molukkákról átszármaztatták Szumatrára. Roxburgh valamivel később Amboinából ugyancsak Szumatrára egyszerrre 22.000 csemetét hozott, melyek rövid időn már 200.000 font diót s 80.000 macist szolgáltattak. Isle de Franceon a tapasztalat azt bizonyítá, hogy egyetlen egy himvirágú falOO magnak való fát teljesen megtermékenyít. E végből a fölös himvirágú fákat megnyesték s magfáról való ágakat oltattak beléjök. Erre az eljárásra a hollandok soha sem gondoltak. Az angolok 1798-ban a szerecsendiófát Bengáüába is átvitték. Különös szép fajtája a királyi szerecsendiófa (pala radja), mely csak Batjan szigetén (aMolukkák egyikén) fordúl elő; ez sokkal zamatosabb s fűszeresebb a közönségesnél. A fahéj. A legjobb fahéjfajt még mindig Ceylon szolgáltatja, a valódi fahéjcserje (Persea cinnamomum) hazája. E becses cserjét az ültetvényekben mogyorócserje magasságra növelik s vagy bujtványokról vagy magról szaporítják. A magágyak földjét jól megforgatják, a köveket, gyomot kiszedik belőle, közeli fákkal beárnyékolják s mesterséges öntözéssel látják el. Aprilisben vetik a teljesen Találmányok könyve. IV. 71. ábra. A kámforfa ága.
