Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűszerek, orvoslószerek és mérgek
136 Fűszerek, orvoslószerek és mérgek. A szerecsendió a szerecsendiófa (Myristica moschata) gyümölcse, a mely a Banda-szigetek kis csoportjában terem. A fa 10—12 méternyi magasra nő, levelei fűszeres illatúak, virágai fehérek. A szerecsendiót sajátságos, liáló- zottan áttört maglepel borítja, mely bőrnemű s piros. Színe után e leplet muskatályvirágnak (macis) vagy szerecsendió-virágnak nevezik. A gyümölcs undo70. ábra. A szerecsendió-fa s annak gyümölcsös ága. rítóan fanyar fehér húsát s a rendkívül szívós, kezdetben zöld, utóbb vöröses gyümölcshéját semmire se használják. Az egész gyümölcs alakja s nagysága a kajszinbaraczkéval vág össze. Az éretlen gyümölcsöt befőzik, s ezt kitünően jóízű nyalánkságnak tartják. A magától lehullott gyümölcsből válik ki a legjobb szerecsendió ; csak a hol naponkint nem gyüjthetik be, szedetik le. Az érett gyümölcsöket évonkint háromszor szedik : áprilisben, júliusban s novemberben ; az ez időn
